VB-varázsgömb (1. rész)

Mi a baj a VB-vel? Egyszerű. Az ember antiszociálissá válik többé-kevésbé, vagy legalábbis korcsoporttól függően a fellőtt pizsama után, csorgatja a szemét a bambulaládára édesapja mellett, vagy a főtér közepén kiállított (Érted Palacios? Kiállított.) kivetítőn nézi, ahogyan „besül” a gólvonal technológia, de az is lehet, hogy már csak öregesen, otthon, egy jó pofa sör andalító társaságában szenvedi végig a 3-kor kezdőd találkozót. Nehéz az ügy, hiszen akárhogyan is nézzük, valaki mindig kimarad a partiból (ezek általában a gyengébbik és valljuk be szebbik nem képviselői, avagy a komplett család), mi pedig jól betanított ember módjára játsszuk a borjút, és bámuljuk a 81 cm átmérőjű új kaput. Hogy aztán ez mennyi élményt ad? Ad-e bármiféle messzemenő következtetést, élvezeti, fogadási és jövőbelátási szempontból? Érdemes-e felhúzni a vekkert 2:45-re, vagy inkább a kávé és youtube előtt végigszenvedni a meccsek közötti órácskát? Erre próbálok választ keresni és várni, és talán picit segíteni, hogy mit hozhatnak a csapatok 2. mérkőzései.

Ennek az írásnak tegnap kellett volna megszületnie, de sajnos a szombat este- vasárnap reggel kombó ütősebb volt annál, minthogysem elég időm, energiám és szemrésszélességem legyen ahhoz, hogy bármit is Wordre vessek. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogyha már sikerált a találkozók nagy részét egyenes adásban végignéznem és esetenként sajnos hallgatnom is, akkor megpróbálom megosztani az általam látott dolgokat, vélt konklúziókat, ezáltal reményeim szerint tudok segíteni az erre járó olvasónak (igen, Neked) abban, hogy a következő meccsen mire számíthat.

A - csoport

Brazília – Horvátország:
Nos, hogy ezt a 90 percet felidézzem, nem kevés agycsikorgatásra van szükség, hiszen 4 nappal ezelőtti találkozóról beszélünk. Ami biztos, hogy a házigazdák a papírformát nem felrúgva 3-1-es győzelemmel kezdték el menetelésüket 6. VB trófeájuk felé. Persze, önző disznók voltak, a horvátoknak nem engedtek gólt lőni, Marcelo inkább besodorta a labdát, minthogy valami „jött-ment” piros-fehér arra járjon.  Összességében az egész meccsen érezhető volt a dél-amerikai fölény, ám az átütő erő nem volt érezhető, a véleményes büntető, és az utolsó perces gól nem tekinthető „nagy teljesítménynek”. A horvátok tudták, hogy mire számítsanak, kontrára rendezkedtek be, volt is pár egészen szép megmozdulásuk, de sokat nem tudtak kihozni belőle. Egész meccsen jól tartották magukat, de várható volt, hogy ha kell, akkor a Brazilok velük együtt viszik be a labdát a kapuba.

Mexikó- Kolumbia Kamerun:
Lassan megértem, hogy miért ment a többszöri „Kolumbiázás” ezen a találkozón a kommentátor kollégától. Tudniillik ez volt az a meccs, amelyen Mexikó két jogos góltól lett megfosztott, a bírói hármas pedig a fent említett ország szülötte. Így a felvetés jogosnak is mondható, hogy melyik K betűs válogatottat kellett megverniük dos Santoséknak. Végül csak begyűrtek egy gólt, evvel megszerezve a három pontot, akárcsak válogatottunk Albánia ellen. A játék képe alapján jobban is játszottak, végig nyomtak, még ha ez a statisztikákból nem is annyira látszik; az Eto’o által fémjelzett afrikaiak nem sok vizet zavartak, eléggé szétszórt csapat képét mutatták az egész találkozón.

Hogy mit látok a gömbben?

Brazília – Mexikó:
A holnapi találkozón a Brazilok talán egy fokkal nyugodtabban, és összeszedettben fognak pályára lépni, a megszerzett győzelem nyugtatólag hathat rájuk. A közép-amerikai gárda egy fokkal jobb játékerőt képvisel a látottak alapján, mint déli szomszédjaink, de nem valószínű, hogy nekiesnének majd a házigazdának. Nekik a horvátokkal lesz majd továbbjutásbeli feladatuk, így inkább arra a meccsre fognak készülni. Nem feltett kézzel fognak pályára vonulni, de kifejezetten fognak figyelni hátul, hiszen a gólkülönbség akár még döntő is lehet. Ha tippelni kéne, maradnék a Brazil voksnál, ám szerintem csak egy góllal fogják megverni a Marquez vezette csapatot.

Horvátország -  Kamerun:
Ahogy írtam, ez nem az a Kamerun már, akinek itt van a helye. Persze Assou Ekotto, meg Eto’o, meg Mbia, de amit pénteken produkáltak, az a nem meggyőzőtől is fényévekre volt. A Horvátokban talán jobban látszott az akarás, és lehet csak a brazil frusztráció miatt, de néha egész tetszetősen játszottak. Ha meg akarják tartani az esélyt, hogy Hollandia ellen játszanak nyolcaddöntőt, itt nyerni kell, ráadásul sokkal, mivel Mexikó elég szegényesen hozta a bírói tévedésekkel tarkított 90 percet. Modricék be fogják ezt a meccset húzni.

B - csoport:

Spanyolország – Hollandia:
2008-2010-2012. 3 arany, egymás után, mind a spanyoloké. A ranglista első helyezettje szép sorozatban VOLT. Aki ezt a meccset nem látta, nézze meg. Filmes vázlatpontokban: A kamutizi; van Persie, a ponty; Robben 1; Casillas és a potya; Casillas és a po(n)tya visszatér; Robben 2. A spanyolok a meccs végén úgy kóvályogtak, mint gólyafos a levegőben, valószínűleg nem ezt várták, a Hollandok meg élvezték a bosszú édes ízét, hiszen négy éve a döntőben, hosszabbításban kaptak ki.

Chile – Ausztrália:
Ez a meccs volt a ráhangolódás a dél-amerikaiaknak, hiszen az egyértelmű volt, hogy a továbbjutáshoz valamelyik nagyot meg kell verni, a „szigetkontinenes” lakóit pedig nagyon el kell verni. A kezdés jól is ment, aztán megállt a kezdeti lendület, jött a Cahill-féle hidegzuhany, de a meccs kimenetele egy percig sem volt veszélyben.

Hogy mit látok a gömbben?

Ausztrália – Hollandia:
Hogy a tulipános ország lakói ezek után ki mernék adni az első helyet a kezükből, ezáltal elkerülve a Brazilokat? Soha. Magabiztos Holland győzelem várható, csodálkoznék, ha az Ausztráloknak egy gólhagyma is teremne.

Spanyolország – Chile:
Továbbjutási „rangadó”. A kérdés az, hogy a spanyolok képesek-e fejben felállni ez a teljesítmény után. Amennyiben igen, akár jópár kezdőbeli változtatással, akkor a továbbjutás mezejére léphetnek. Amennyiben ott ragadnak, ahová a Holland buldózer lenyomta őket, akkor itt akár születhet egy újabb meglepetés is.

C - csoport:

Kolumbia – Görögország:
Számomra nagy meglepetés ez az eredmény, én sokkal többet vártam a görög csapattól, de kár volt. 3 szép Kolumbiai gól, jó, pörgős játék, egy olyan csapat ellen, akiknek még a 4 méterről üres kapuba fejelés is a nehezebb teljesítmények közé tartozik. Hát, 2004 sem most volt már…

Elefántcsontpart – Japán:
Na ezt a meccset már nem volt erőm végignézni. Elnyomott az álom, az angolok bohóckodása után. Az összefoglalót természetesen megnéztem, fogadnom kellett volna rá, hogy Drogbáék fejjel fognak gólt, gólokat szerezni, ez így is lett. Japán inkább a technikásabb foci kedvelője, gyorsak, alacsony súlypontjuk miatt gyorsan fordulnak, jól cseleznek, de a két fejjel magasabb, erősebb alkatú játékosok ellen nem tudnak mit csinálni.

Hogy mit látok a gömbben?

Japán – Görögország:
A görögök elefántcsontparttal egy súlycsoportba tartoznak. Kolumbia ellen nem hoztak nagy játékot, de még mindig azt állítom, hogy nem olyan nagy kutyaütők. A japánok sem azok, körülbelül ugyan azt várom, mint az előző meccsükön. Lőnek egy szép játék utáni találatot, és kapnak egy fejes gólt.

Kolumbia – Elefántcsontpart:
Ez talán a legkiegyensúlyozottabb négyes, de Kolumbia még így is kiemelkedik belőle. Lehet hogy ők sem feltétlenül a kifejezett magasságukról híresek, de klasszisokkal jobbak, mint a ferdeszeműek, nyerni fognak.

D - csoport

Uruguay – Costa Rica:
„A napi tuti”. Aztán nagy égés lett belőle. Uruguay olyan, mint a magyar válogatott. Harapós. Persze csak akkor, ha játszik Suarez, de a kék vámpír lehetőséget sem kapott, így nem tudták kimutatni foguk fehérjét. Costa Rica pedig köszönte szépen a lehetőséget, és fekete ló módjára beköszönt háromszor a szintén jogtalan büntető által vezetést szerző csapatnak. Campbell megmutatta, hogy milyen gyorsan is lehet lőni, ráadásul csapatként is nagyon remekül működtek együtt a Costa Szotyik. Az a válogatott, amely 5 percen belül, beszopja ugyanazt a szabadrúgás kombinációt, ne lepődjön meg, hogy kiesik. Már pedig evvel a teljesítménnyel a továbbjutásuk borítékolhatatlan.

Anglia – Olaszország:
Az angolok nagy tervekkel érkeztek ki, mint minden egyes alkalommal, ám ez most is dugába látszik dőlni. Az olaszok lassú, türelmes játékkal próbálták megfogni az szigetország lendületes támadáskezdeményezéseit, kontráit, és ez egészen jól is ment nekik. Pirlo és Balotelli is nagy meccset játszott, Sirigu nagyon jól helyettesítette Buffont. A túloldalon a Sterling-Sturridge páros volt a legveszélyesebb, mégis elég nehézkesen ment az olasz bunkerfoci feltörése.

Hogy mit látok a gömbben?

Uruguay – Anglia:
Ezt a kék-fehér alakulatot a háromoroszlánosoknak kötelező elverniük. Persze, lehet számítani Suarez kezdő helyére, de az biztos, hogy egy igen pörgős, jó iramú, izgalmas mérkőzésre számíthat az, aki evvel tölti el a csütörtök estéjét.

Olaszország – Costa Rica:
Eddig tartott a „nagy menetelés” a kicsi országnak, Balotelliék nem csak csizmaszárral fogják őket visszaküldeni a mélyebb önbizalmi szintre, hanem egy felszabadultabb játékkal bizonyítják, hogy bunda ide vagy oda, igenis kell velük számolni.

Várom a Ti véleményeteket is, hogy hogyan látjátok az egyes csapatok számára a "továbbot".

U.i.: Sem akaratom, sem okom Jóstól bármilyen rovatot is elvenni, csak a gömb, mint ötlet felmerült bennem is, így ezért én is ezt a motívumot használtam. Az esetleges helyesírási hibákért utólag is elnézést.