VB 2014: Uruguay - Costa Rica

Hogy miért különös a világbajnokság? Egyszerűen azért, mert nem egy mindennapos dologról van szó, hiszen mégsem hívhatod össze a Bayern 15 játékosát (ők adják a legtöbb labdarugót) minden második nap, hogy játsszanak honfitársaikkal Dél-Amerikában vagy akárhol a világon 2*45 percet. Persze, lehet itt magyarázni, hogy jaj, milyen jó látni egy spanyol-hollandot (hihihi), vagy milyen nagy ütközés volt, amikor Goocsannedzshad ütközött Krisztodulopulosszal (egy esetleges Irán-Görögország esetén), de ha ezek az események sűrűbb rendszerességgel jelennének meg kis szobánk katódsugárcsövezte ablakán, bizonyos, hogy a Barátok Közt nézettsége nem nyaldosná a béka tomporát. Kattintás után Uruguay és az igencsak alábecsült Costa Rica (jogosan?) párharcát feszegető jópár sort olvashatjátok.

Uruguay - Costa Rica

Fernando Muslera (Galatasaray), Maxi Pereira (Benfica), Diego Godín (Atlético Madrid), Cristián Rodríguez (Atlético Madrid), Luis Suárez (Liverpool), Edinson Cavani (PSG). Ez csak 6 név a 23-ból. Persze, mondhatnánk, hogy a spanyolok esetében mind a 23-at csont nélkül beírhatnám ide, mint erőfitogtatás, hogy ránézésre melyik csapat is a jobb, de ez nem az Európa- és Világbajnoki címvédő, egymás után 3 aranyat szerző csapat (hihihi). Ez Uruguay nemzeti gárdája, ilyen két lábú-kezű, egy fejű, emberszabású élőlényekkel tűzdelt keret. Az ország helyezkedéséről annyit, hogy Brazília (szíve)csücskében található, így a klíma nem ismeretlen számukra, attól függetlenül, hogy első meccsüket északon, Fortalezaban kell lejátszaniuk. Egyetlen várható hiányzó, a lassan kerekesszékkel csoszogó Diego Forlán, aki éppen a Cerezo Oszakaban keresi a kihívást kenyerét. Problémája a gyomrával van, lehet sok volt eme pékkészítmény fogyasztásából. Ám a támadósorral így sem lehet gond.

A túloldalon Costa Rica csapatát találjuk, akik háááát…na most tegye fel a kezét az, aki kapásból felsorolna nekem 3 játékost, úgy hogy arcra vagy mezszínre meg is tudja állapítani, hogy igen tényleg, ő az, a NAGY Costa Rica szülötte. Kis keresés után persze leesik az embernek, hogy van itt egy Bryan Ruiz (PSV Eindhoven) vagy egy Joel Campbell (Arsenal), talán Keylor Navas (Levante) neve is csengő-bongó lehet a La Ligán edzett szemeknek, de hogy innentől kezdve, ki az akit az uborkaszezonon kívül érdekel a svéd-norvég-finn-dán quartetbármelyik csapatának játékosnévsora, azt nem tudom, ugyanis pár labdarúgó itt kergeti a bőrgolyóbist. Nem, nem azt! Rosszak vagytok! Akit ma tuti nem fog Suarez megharapni az Michael Umana (Saprissa) és Júnior Díaz (Mainz).

Hogy mi várható? Hát egy kellemes kis nyócegy. Persze, felmerül a kérdés, hogy ki melyik oldalán fog állni a fallosznak (érted, állni.) Azt hiszem, ez itt nem egy nagy kérdés, nem tudom azt elképzelni, hogy egy ilyen neveket felvonultató ország ne nyerjen. Hogy miért? Nehéz a csoport. Nem azért, mert  brutálübernagyondurvák az ellenfelek, hanem azért, mert kiszámíthatatlan az egész, olyan erőegyensúly van itt. Egy csapat lóg ki, az pedig Costa Rica. Ha a Brazilszomszédok tovább akarnak menni, egy ilyen találkozót be kell húzni. Nem kicsit, nagyon. Sokgólos, talán ∞-0 eredményű 90 percre számítok, ahol a „vendégek” lesznek azok, akiket nagyon kitömnek, ahogyan Totót kitöltötték az Óz egy változatában (a lényeg 0:30-tól)