VB 2014: Kolumbia - Görögország

Hogy miért különös a világbajnokság? Egyszerűen azért, mert nem egy mindennapos dologról van szó, hiszen mégsem hívhatod össze a Bayern 15 játékosát (ők adják a legtöbb labdarugót) minden második nap, hogy játsszanak honfitársaikkal Dél-Amerikában vagy akárhol a világon 2*45 percet. Persze, lehet itt magyarázni, hogy jaj, milyen jó látni egy spanyol-hollandot (hihihi), vagy milyen nagy ütközés volt, amikor Goocsannedzshad ütközött Krisztodulopulosszal (egy esetleges Irán-Görögország esetén), de ha ezek az események sűrűbb rendszerességgel jelennének meg kis szobánk katódsugárcsövezte ablakán, bizonyos, hogy a Barátok Közt nézettsége nem nyaldosná a béka tomporát. Elsőnek egy félig meddig otthon játszó csapatot, és egy inkább védekező és kommentátorbosszantó nemzeti 11-et nézzünk meg közelebbről.

Kolumbia – Görögország

A kommentátori teljesítménynek hála a Mexikó meccsen többször is játékba került a mai „hazai” gárda, akiket talán jobban nevezhetünk így, mint a cserépszavazás feltalálóit, hiszen a Dél-Amerikai ország Dél-Amerikában fekszik (hm, ki gondolta volna…? ), annak is az északi részén, ráadásul Brazília szomszédi szeretetével és annak minden előnyével is büszkélkedhetnek. Azaz, hogyha az a kérdés, hogy kinek lesz nehezebb megszokni a helyi időjárást és kultúrát (és nyelvet), akkor a G betűvel kezdőd szó nevét tessék aláhúzni. Nézzünk kicsit a csapatok mögé, remélhetőleg holnaptól már nem a bírókról kell kifejtő monológot írni. A „vastagabbsárgakékpirosak” soraiban olyan labdarugók kaphatnak szerepet, mint Mario Alberto Yepes (Atalanta), Cristián Zapata (AC Milan), Fredy Guarín (Inter), James Rodríguez (Monaco) vagy Carlos Bacca (Sevilla). Nem véletlen, hogy a Monaco nagyja, (a táncolókkal farkaló) Falcao nincs a listán, ugyanis sérüléséből nem épült fel, mint az várható is volt, így még az utazó keretbe sem került fel, valószínűleg ő is az ablakon néz ki, bár talán nálam már LCD kristályok borulnak a homoszexuálisok lobogójának színeibe. Rajta kívül érdemes megemlíteni Perea-t, a 75 válogatottságig jutott kapust, aki a Honvéd csapatát erősítette 6 meccsen és 230 percen át, de ő sem került bele a Belo Horizonte-ba utazó 23-ba.

Akkor most pár szót Ελλάδα (Elládá) –ról. A réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban (2004) EB győzelmet összebulizó válogatott magabiztosan jutott el idáig, csoportjában második lett, majd Mutuék elől is elszipkázta (nem, nem a fehér port) a Brazíliába utazás lehetőségét. Itt bekerült ebbe a C jelű 4-esbe, amit a legkiegyensúlyozottabb csoportnak tekintenek. 23-as állományuk leginkább hazai jelentőségű neveket tartalmaz, de nem kell hozzá vásott szem, hogy megtaláljuk a fulhami különítményt (Jorgosz Karagunisz, Konsztantinosz Mitroglu), vagy a skót-jorgoszi szamarat (Jorgosz Szamarasz). Persze ott van még Panajotisz Koné (Bologna) és két három tutto perfecto társa is. Akit biztos nem fogunk látni Gundi és társai matinéközvetítésében, az Papadopoulos, az Olympiakos védője senkiből sem fog se ión, se dór, se korinthoszi oszlopot faragni. Testvére, aki nem az, de nevük majdnem megegyezik, Szokratisz Papasztatopulosz (Borussia Dortmund) valamint a fentebb említett „angol” Mitroglu pedig valószínűleg kihagyják ezt a meccset, de ez nem biztos, csak lehet.

A két csapat felkészüléséről annyit, hogy Kolumbia két meccset játszott az utóbbi időszakban, és míg Jordániát két vállra fektették (1,14-es szorzó), addig az acélos Szenegállal (Szenegál? Acélos? Na ne nevettess…) 2-2-es döntetlenre voltak képesek (4,2). A görögöknek 3 találkozó is belefért, elsőnek leikszeltek a CR-mentes (mint valami ásványi anyag a vízben) Portugáliával, hogy aztán Nigériával is hasonló 0-0-át érjenek el. A Bolívia elleni győzelem már csak egy ráhangolódás volt a Dél-Ameirka-i légkörre.

Hogy mit várok: Szerintem Kolumbia nem elég erős. Nem egy olyan csapat, aki simán feltör egy kagylót, kiszedi belőle a lényeget, megfőzi, megsüti, megeszi és éjjel-nappal a finomságáról elmélkedik és veri a mellkasát, hogy milyen jó volt. A görögök pedig egy kagyló. Nem a kisebb fajta. Egy nagyobb. Kék-fehér festéssel. Aki szeretne ma aludni, és valami jobb meccset megnézni (Krokodilporcstrand-Manga), az 6-tól dőljön le egy picit, hogy fenn tudjon maradni éjszakázni. Ez lesz az a meccs, ahol még a fű növekedése is izgalmasabb lesz. A sivatagi fűé.

Egyéni szocproblémákon alapuló, a fenti leírás alapján kigondolt, kicsi összeggel, illetve gyűjtőre helyezett tipp, csökkenő sorrendben, a közönség, a számítógép, avagy a telefon segítsége nélkül az alábbi.