Szegény ember (Tipp)mixel, főz - BLeves

Ha kedd, akkor kupa és BL. A mai labdarugóajánlatot is ez uralja, persze, akinek van kedve és türelme, az nézzen el nyugodtan Albion ködös világába, és merüljön a fehér-vörös lobogó bugyraiba. Én maradnék a felszínen, és inkább a komolyabb téttel bíró szereplésekre összpontosítanék. Sírni csak hagymavágás közben akkor fogok, ha egy megy el a 6-ból, mert akkor tudom, hogy megint jó volt a recept, csak valaki beleköpött a levesembe. Ha meg nagyon mellélövök, akkor a szakácskönyv aljára tesszük az összeállítást, és megkapja a Fekete Főzelék 01 nevet. Hozzávalók:

Végy két alapvető hozzávalót:
Az egyik legyen mondjuk a Leverkusen, a másik a Real Madrid. Persze, hírül sem lehet egy lapon említeni őket és termőkörülményüket, így pár adat, nehogy rosszfajtát vásároljatok. A spanyol esetében mindenképpen érdemes figyelni arra a tényre, hogy eddig megszokhattuk, az evolúció nem irtotta ki belőlük a nyári vásárlicus ingert, így sikeresen megszereztek több nagy tápanyagot is, mint humusz rodrigezt vagy tonikroosiust. Evvel szemben mai vetélytársuktól egy portugálbogár által Diego Costa és Filipe Luis is elszipkázásra került. Szóval a nagyobb madridi krumpli jóval erősebb, most gyűjtöttek be valami biszem-bäszom serleget is az ízük miatt. érdemes rájuk voksolni. A Leverkusen pedig egy különös gyümölcsfajta. Mindig a legjobbak között van, de csak ritkán éri el fája a lombkoronaszint németsütötte Bratwurst-részét. Ahhoz azonban, hogy az európai exportpiacra is betörjenek, a termelőknek bele kell erősíteni, és ezt most Dániában tehetik meg. Vetélytársuk pocsékul néz ki, nemcsak hogy kisebb darab, de már poshad is kívül-belül. Az ára is sokkal alacsonyabb, kb 8-ad annyiba kerül, érezhetitek, milyen kompótot lehetne belőle főzni. Kukacosat. Szóval a jó ételhez biztos alapanyagok kellenek, ez a kettő pedig elég jó döntésnek tűnik.

Ha ez megvan, végy két ízfokozót. Olyat, melyre mindig jó ránézni, végigmérni, amely mindig tartogat magában egy kis izgalmat. Az egyik legyen egy olasz fűszer. De olyan fajta, ami biztonsági üzemmódban működik. Persze, ő is nagy akar lenni, kitűnni, de tudja, hogyha hirtelen elkezdi kacsait növeszteni valami spanyol fa kérgén, akkor akár le is eshet a magasból. Így inkább a lassan járj, tovább érsz elvet követve a biztosra megy, de nem engedi azt sem, hogy adott ellenfele fölé kerekedjen. Hogy meg legyen a teljes harmónia, egy török-angol keverékkel érdemes még megpróbálkozni, ráadásul az intenzívebb fajtából. Nem véletlenül híres a közel-keleti konyha az ízes világukról, hiszen a hazai fogyasztók extázisba tudnak kerülni kedvenceik szájban okozott játékától, evvel a fűszer erejét és egyre feljebb spannolva. Az angol rész a keveréknek pedig csak tovább fokozza ezt, és nem engedi, hogy elnyomott szerepkörben legyen ezen „párharcban”, ő is oda-oda fog csípni a mag minőségi módján.

Végül, de nem utolsó sorban pedig ha minden ki és megfőtt, jöhet a díszítés. Miután a helyi szokások megkívánják a „szőrős” kinézetet, így ez alkalomból két féle bundával igyekezzük feldobni a kulináris élményt. Az egyik, egy román barnamedve szőrméje, egy csöppnyi bolgár beütéssel. Mindenki jól tudja, hogy a borotvák nagy ellenségének számító állat ezen a  környéken igen sűrűn előfordul (Osztrákia és Bralgentína mellett), szóval a nyersanyag könnyen beszerezhető, de használata természetesen kockázatos. De az mindenképpen segítség, hogy ez a mackó jobban jár, mint az a bolgár, akinek majd a román vadászokkal kell farkasszemet néznie egy hét múlva. A másik díszítőforrásunk pedig az ausztrál sósvári rozsomáktól származik. Egyértelmű, hogy hatalmas agyi-, fizikai- és játékerőt képvisel, legalábbis aktuális áldozatával szemben, ám tudjuk azt is, hogy egy csalafinta jószágról van szó. Neki aztán édes mindegy, hogy a saját környékén, vagy pár száz kilométerrel arrébb kell legyőznie aktuális áldozatát, így a saját territóriumon nem fogja magát kifárasztani (főleg ha plusz nasifalatokat is kap lelkes napszemüveges, kigyúrt „barátaitól”), meg elégszik egy soványka fölénnyel.

Hogy mit is várhatunk? Egy olcsó egytálételt, aminek remélhetőleg nem lesz híg a leve. A szegény emberek bolond eledele ez, amely kevés pénzből kijön, ám ha jól sikerül, az ország minden lakosa meg akarja majd kóstolni. Legutóbbi BLevesem is jól sikerült, csak valami fehérorosz szakács sózta félre, pedig a többi 11 hozzávaló a helyén volt. Remélem, ez a mai új receptúra is közönségkedven lesz majd, én megveszem magamnak minimáláron a hozzávalókat, aztán meglátom, hogy mi sül ki belőle.