A számok bűvöletében I. rész, 2013-02-15

Hajdani fizikatanárom mondta, hogy egy tudomány akkor nagykorú, ha az eredményeit (vagyis amire a kutatói jutnak) le lehet fordítani a számok nyelvére. Arról lehet polémiát folytatni, hogy a sportfogadást pl. lehet-e tudományos alapokra helyezni (nekem meggyőződésem, hogy vagy nem, vagy, ha netán mégis, akkor meg fölösleges, mert az emberi tényező fontosabb), de valahogy ez nálam a kezdetektől úgy alakult, hogy azok a sportágak, amelyek engem látványosságukban is lenyűgöztek, mindig messzemenően alkalmat adtak arra, hogy a számok nyelvén is lehessen beszélni róluk. Egy sílövő-verseny, egy jégkorong-meccs, vagy egy galopp-futam előtt akár napokig lehetne bújni az adatsorokat, mindig találhatnánk valami érdekes összefüggést. Amikor pedig már megvan az aktuális eredmény, annak kialakulása is csak egyfajta feldolgozási kísérletet tesz lehetővé egy elemző számára, tehát aki a tutit akarja megmondani, az ne ártsa magát bele, hanem menjen el politikusnak.  

Mivel ez a Csúszós rovat, röviden megpróbálom összefoglalni azokat az adatokat, amelyeket talán érdemes lehet egy-egy jégkorong-mérkőzés megtippelése előtt figyelembe venni (egyúttal arra kérek minden írni szerető sportbarátot, hogy amennyiben más sportágról lenne hasonló mondókája, szintén ossza meg majd itt a Tipplapon, ha pedig valakit érdekelne egy hasonló Janicsabis összefoglalás pl. a galopp-sportra vonatkozóan, nyugodtan jelezze, mert akkor a hazai szezonkezdetre, tehát április elejére szívesen összerittyentek arról is egy terjedelmes cikket).

Kaptam már a Tipplapon olyan kérdést, hogy először is, honnan szedem az adataimat. Nos, a KHL.ru és az NHL.com valóságos Kánaán ilyen szempontból is és a svájci bajnokság hivatalos honlapja (nationaleague.ch) szintén olyan virtuális vadászmező, amelyre olykor érdemes eltévedni. Ámde, ha nem kizárólag egy adott bajnokságra hegyezzük a kíváncsiságunkat, hanem mindenevők vagyunk, akkor nekem a legjobban a hockeydb.com oldal jön be, mert itt aztán lehet keresni játékosra, csapatra, ligára, egyszóval szinte mindenre. Sajnos az angol nyelv miatt pl. a KHL-re kicsit nehézkes, mert a csapatok neveit angolosan írják át latin betűsre, ami akár a cirill-betűs, akár a magyaros átíráshoz szokott szemnek okoz nehézséget nem is keveset, de az ilyen helyezetek áthidalására jó módszer lehet előbb területi alapon magára a ligára rákeresni, onnan bejön az aktuális tabella és akkor már könnyű megtalálni a keresett csapatunkat. Akinek persze megy pl. a szerb teniszfenomén, Novák Gyokovics átírása Djokovic-ra, annak még annyi gondja sem lesz a hockeydb.com keresőjével, mint nekem (bár orosz neveknél azért még cifrább a helyzet, de sebaj).
Az adatok közül vannak olyanok, amelyek a csapat egészéről árulkodnak és vannak egyéni mutatók is szép számmal. Kezdjük előbb az utóbbiakkal (erről szól még majd a sorozat második része is).

A szeretnivaló „flúgosok”
Minden jégkorongcsapat összeállításánál első számú szabály az, hogy „Végy egy jó kapust!”. A kapusokra vonatkozóan öt igazán közkeletű mérőszám van.

A védési hatékonyság
Európában %-ban (négy számjegyig) adják meg, Amerikában pedig egy 0 és 1 közé eső, háromjegyű szám formájában. Mindkettő tizedes tört, az utóbbi azért három számjegyű, mert a nullát nem írják ki. Általánosan elfogadott, hogy az a kapus, aki minden 10 kapott lövéséből 9-et hatástalanít, az már jó (alatta nem igazán), akinél viszont az arány 20-ból 1, az már maga a kapusfenomén, méghozzá nem is akármilyen, hanem olyan, aki még a képességeinél is remekebb formában van. 90,00%-ra már azt mondjuk tehát, hogy jó, 94,99-től fölfelé pedig (függően attól, hogy hány mérkőzésen sikerült mindezt az aktuális kapusnak felmutatnia), vagy azt mondjuk, hogy pazar, vagy sok meccs esetén nem is mondunk semmit, mert meg se tudunk szólalni ilyen teljesítmény láttán. Az amerikai formulában a példának okáért az európai 94,99% átírva így néz ki: „.949”.

A védésszám
Létező mutató a védésszám is, a neve önmagáért beszél, ez alapján csak akkor van értelme rangsorolni a kapusokat, amikor egy adott bajnokságban vagy bajnoki szakaszban (pl. NHL playoff) már több mérkőzést is maguk mögött hagytak a játékosok. Egy-egy meccsre azért nem alkalmas ez az összevetésre, mert úgy erősen ellenfélfüggő.

A kapott gólok átlaga
A védési hatékonyság és védésszám mellett a harmadik jellemző kapusmutató a kapott gólok átlaga. Amint a neve is mutatja, összeadják a meccsenként bekapott góljait és képeznek két közönséges törtet, amelyeket utána összeszoroznak. Az egyik törtben elosztják a kapott gólokat azoknak a meccseknek a számával, amelyeken az adott kapus jégre lépett. A másik törtben a számlálóban a meccsek számának 3600-szorosa szerepel, a nevezőben pedig az a másodpercszám, amennyit ténylegesen a jégen töltött. Ha egy kapus végig védi a találkozót, akkor a második tört értéke pontosan 1. Ha lecserélik/becserélik meccs közben, akkor 1-nél nagyobb, ha végig ott van a pályán, de hosszabbításba torkollik a találkozó, amin szintén ő véd, akkor pedig 1-nél kisebb. Apróbb finomságokat is figyelembe vesznek még a másodpecek számításánál, olyanokat például, ha késleltetett kiállításnál lekorcsolyázik, hogy helyette is mezőnyjátékos támadhasson, vagy ha hátrányban a csapata és a végén (jellemzően az utolsó egy-másfél percre) lehozzák és az üres kapuért (empty net) cserében a csapata művi létszámfölénybe kerül a mezőnyben, hogy mindent egy lapra feltéve talán nagyobb sikerrel próbálhassanak meg egyenlíteni. Jogos is, hiszen ilyenkor, ha a csapata gólt kap, az nem az ő hibája, hiszen a palánk külső oldaláról igazán nem tud segíteni, azt nála nem szabad semmilyen módon beszámítani. A statisztika tehát igazságos, nem büntet valakit olyanért, amiben nem ludas, amiben vétlen. Szó mi szó, ami ebből a fogadót igazán érdekelheti, hogy az ilyen bonyolultan képzett adat, mint amilyen ez a „meccsenkénti kapott gólok átlaga”, mikor jó és mikor rossz. Bajnoksága válogatja (Svájcban, Németországban pl. rendszerint potyognak a gólok), de akié 1-essel kezdődik, az már – elnézést a vulgáris a szóhasználatért – k**vajókapusnak számít. Maga az érték egyébként, annak ellenére, hogy két közönséges tört szorzatából származtatják, a statisztikákba már tizedes törtként kerül, mindig 3 számjegyű, az egész után két tizedes jegyig tartják számon (ettől kisebb eltérésre fölösleges is lenne adni). Egyetlen példa: 2,21. Ez azt jelenti, hogy teljes meccsekre vetítve kicsit több, mint két bekapott gól a vizsgált kapusunk „szokása”.

Játékpercek
A negyedik kapusmutató a játékpercek száma, amelyet a jégen tölt játékban. Ennek a jelentősége csapaton belül van. Amelyiknél ez a szám szignifikánsan eltér a csapat többi kapusáétól, vitathatatlanul az az első számú kapus. Ahol az értékek közel vannak egymáshoz, ott két vagy több, majdnem egyforma, rendszerint nem eget rengető képességű Cerberus lehet alkalmazásban (de hosszabb időintervallumra vonatkoztatva utalhat valamiféle nem túl régi sérülésre is, amelyet az elsőszámú portás szenvedett el). Ha egy konkrét meccsre tippelünk, akkor mindig annak a kapusnak a mutatói érdekesek igazán, aki kezd az adott találkozón. Ha viszont egy meccssorozat végeredményére próbálunk mondani valami okosságot (pl. ki nyeri a világbajnokságot, vagy ki lesz a Gagarin Kupa győztese a KHL-ben?), akkor kapusvonalon az elsőszámú hálóőrök statisztikáira alapozzunk sokkal inkább.

Shutout-ok száma
A shutout a kapott gól nélkül lehozott meccset jelenti. Általában egy idényen (vagy versenysorozaton) belül lehet ez fontos. Nagy dicsőség övezi. A kapusok visszavonulásakor pedig a címek/díjak/kupák mellett arra lesznek a legbüszkébbek, hogy az egész pályafutásuk alatt hány meccsen sikerült makulátlanul tenniük a dolgukat a kezdő bulitól egészen a lefújásig.

Folyt. köv.
A sorozat második részében a védőkre és a támadójátékosokra vonatkozó viszonyszámok rejtelmeit próbáljuk feltárni (itt lesz szó a korábban többek érdeklődését is kiváltó +/- mutatókról, amelyet saját használatban én csak a „nem tudsz eltűnni”-mutató becenévvel illetek), a sorozat harmadik (és egyben befejező) részében pedig a csapatok statisztikai adatairól írok kb. hasonló részletességgel.

Janicsabi