Országos X, jégkorongban?

Kevés jégkorongmeccset rendeznek a héten Európában, de ami ma lesz, az egy amolyan mini csillagok háborúja, egyszerre két fronton is. Az egyikből kinézek egy kis pénzkereseti lehetőséget.

Volt már idén világbajnokság, Stanley Kupa-döntő, megannyi emlékezetes KHL-ütközet, de ami ma lesz, az még nem. Egy olyan nemzetközi válogatott torna nyitónapja, ahol a négy európai jégkorongos szuperhatalom szövetségi kapitányainak a válogatott behívóparancsok összeállításánál a bőség zavarával, a KHL-szünet miatti pihenési igényekkel és a sportpolikai elvárásokkal is meg kellett küzdeniük.

Finnország, Svédország, Csehország és Oroszország részvételével szerdán megkezdődik a körmérkőzéses rendszerű Karjala Kupa, amelyet még a héten le is zavarnak. A hat összecsapásból ötnek a helyszíne Turku, a mérkőzések közül az egyetlen kakukktojás a mai cseh – svéd, mert azt a „fehér tigrisek” arénájában, vagyis a csehországi Liberec városában rendezik. Fontos infó, ne feledjük.

Háború és béke – oroszokról szól

	Turku, 17:15
Finnország		Oroszország

A csapatösszeállításoknál természetesen a legnagyobb nemzetközi figyelem az orosz Biljaletgyinov – Juskevics edzőpáros döntését övezte, amelybe azért, valljuk meg, a káder-munka is eléggé beleszólhatott. Jelenleg ugyanis négy orosz válogatottról beszélhetünk felnőtt szinten. Az egyik az idei év végén és jövő év legelején épp Oroszországban rendezendő U20-as vébére készülő junior-csapat, akik kihasználva a KHL-leállást, most éppen az NHL alatti amerikai és kanadai bajnokságok ligaválogatottjainak földjén portyáznak. Rajtuk kívül van egy amolyan felnőtt „B”-szintű válogatott (19-25 évesek, akik az „A” csapatba nem fértek be, és akik tegnap egy meghívásos tornán Franciaországban bohóckodtak össze egy egygólos meccset, végtére is győzelemmel szolgálva meg a fellépti díjat). Létezik aztán a nagycsapat, amely tényleg nemzetközi klasszisokból áll (Konsztantyin Barulin a kapuban, Makszim Csugyinov, Jevgenyij Birjukov, Ilja Nyikulin a védelemben, Artyom Anyiszimov, Gyenyisz Kokarjov, Jevgenyij Kuznyecov, Igor Makarov, Kirill Petrov a támadósorokban) és ami jelenleg nem létezik, az a kolosszális orosz játékosok megapakkja (Malkin, Ovecskin, Dacjuk, Afinogenov, Kovalcsuk és még lehetne említeni néhány világsztárt). A Karjala Kupán az általam „A” csapatnak nevezett alakulat jelenti a Szbornaját.

Nézzük, vélhetően mire megy ki a játék az orosz szövetségnél. Az U20-as csapatot elküldték tanulmányi útra a tengeren túlra, hogy megmutassák, Kanada manapság pontosan annyira a jégkorong otthona, amennyire a focié Anglia (bölcső, legerősebb szurkolói bázis, a sportágat életformaként felfogók imponáló tömege), ezzel szemben a jégkorong Brazíliája az nem más, mint Oroszország.

A „B” csapatban ott vannak a bármikor bevethető jó játékosok, akik a KHL-es iparkodás közben most kaptak egy kis jutalomjátékot, amikor kis munkával, világot látva, nagyot nyújtózva sok pénzt kereshetnek mind a maguk, mind a szövetségük számára.

A mostani „A”-csapatban tényleg ott vannak a nagyok, ám az, hogy közülük ki fér be majd a jövő évi skandináv rendezésű világbajnoki csapatukba, pláne a minden orosz sportszerető által legjobban várt, 15 hónap múlva esedékes Szocsi téli olimpiai keretbe… nos, az mindenkor eldőlhet, csak épp most nem.

December közepén lesz ugyan egy idén éppen Channel One Cup névre keresztelt nagyszabású nemzetközi torna Moszkvában (tehát a régi Izvesztyija kupákat felelevenítő helyen és időpontban), ott persze jó lenne csapattagnak lenni, de tekintve, hogy 1991 óta soha, de soha nem volt esély arra, hogy a legeslegjobbak ott lehessenek, így most a jelenleg pihenő Malkinék közül egyetlen akkor talpon lévő világsztárt sem lehet majd kihagyni, közéjük férkőzni meg majdnem a lehetetlenség kategória.

Az orosz szakági szövetség vélhető logikáját megérteni épp megértem, de nem szeretem.

Mi sülhet ebből ki?

A hosszú elmélkedés után elmondom, mit várok ma, a Karjala Kupa nyitónapjától. A finnek az idei vébén hazai pályán belefutottak az orosz válogatott ellen egy demoralizáló 6-2-es vereségbe. Abból a vesztes csapatból ma is jégre lépnek jó néhányan, és őket aztán erősen fűtheti a reváns gondolata. Akiket pedig nem, mert nem voltak ott, nos, közöttük is van pl. egy olyan jó játékos, mint a Tipplap Csúszós ajánlat rovatában eddig egész biztosan a méltán legtöbbet dicsért Jori Lehterä, aki tavaly azért nem volt vébé-válogatott, mert egy elképesztően jó KHL-szezon végén lesérült, hogy aztán abból a nyári pihenő alatt olyannyira felépüljön, hogy ismét Szibéria hőse váljon belőle. Jó csapat lép ma jégre Suomi feliratú mezben, efelől ne legyenek kétségeink. Az oroszok viszont aktuális világbajnokokhoz méltóan, összességében vannak annyival jobbak, hogy motiválatlanul is partiban legyenek az egy évvel korábbi vébé legjobbjaival. Ebből azt akarom kihozni, hogy ha esetleg hátrányba kerülnek, csuklóból képesek visszajönni a meccsbe, ha viszont előnyt érnek el, nem fogják a jeget nyalni só helyett, hogy meg is őrizzék azt. Azt várom, hogy bármilyen legyen is a meccs lefolyása, az 50. perc környékére vagy így, vagy úgy, de ki fog alakulni egy döntet állás, ami messze nem az a szitu, mint amikor az egyik csapat hátrányban van, lehozza a kapust az egyenlítés reményében, hogy aztán egy üreskapus bekapott góllal kialakuljon a behozhatatlan mínusz kettő.

Márpedig, ha egy mérsékelt téttel bíró találkozón (barátságos, semmire sem kvalifikáló, válogatott idény első jelentős meccsét jelentő, egy körmérkőzéses torna nyitómeccseként rendezett mérkőzésen) tíz perccel a vége előtt X-re áll az eredményjelző tábla, akkor ott az már érdemben nemigen változik, a játékosok testben rápihennek a 4 a 4 elleni, sokcserés, rövid hosszabbításra, fejben pedig az esetleges büntetőlövések lutrijára. Nem tudok mást, mint azt mondani, nálam ez a meccs a Tippmixen igen erőteljesen 152 D (nyereményszorzó: 3,9).

Mindeközben hozzánk közelebb…

Egyetlen gondolat a csehországi találkozó elé, amire már utaltam is az írás elején: a két finnországi fellépés tortúráját „egyszer 30 éves az ember” alapon nem vállalta Tomáš Plekánec, a – magánvéleményem szerint – pillanatnyilag legjobb cseh támadójátékos, ezen a mai, hazai összecsapáson viszont ott lesz, és az ő jelenléte talán a csehek felé billenti a mérleg nyelvét. Hogy ez a talán ne csak amolyan női talán legyen (amelynek a jelentése: nem), hanem realizálódjon is Liberecben, elsősorban a védelem oszlopa, Marek Židlický, illetve a most épp libereci kedvenc, Petr Nedvěd tehet még hozzá igen sokat.

Janicsabi