"Megcsípjük, Oszi?" (Csúszós ajánlat), 2013-01-02

A finnek mellett a derék helvétek is teljes fordulót bonyolítanak ma hazájuk élbajnokságában. Utóbbiból két találkozó is fogadásra kínálja magát. Lássuk!

   Zug vs. Biel   

A 4. a 8. ellen. Ebből még nem következik semmi. A Zug otthon 16 meccsen +16-os gólkülönbséget produkált eddig a bajnokságban, a Biel idegenben 17 mérkőzésen -17-est (tehát kerek +1 egész itt és -1 egész ott). Ez már beszédesebb adatpár, nagyátlagban +/- másfél gólos hendi-különbség a két csapat között. De számomra még ez is hagyna kérdőjelet. A Biel utolsó 3 bajnoki meccse a rendes játékidőben X volt. 2009. októbere óta nem nyertek idegenben a Zug ellen, pedig 9 sanszuk volt rá. Billenget már a mérleg a hazaiak felé.

A Zug hálóőre a finn Jussi Markkanen, akit először a 2002-es, emlékezetes világbajnokságon (Szlovákia aranyérmet nyert) láttam játszani. Félelmetesen jól védett, miközben tudtam, hogy az akkori klubjában, az Edmontonban csupán cserekapus (igaz, Tommy Salo mögött cserekapusnak lenni csöppet sem volt szégyen). Később, 2006-ban a Stanley Kupa döntője alatt lesérült a klub akkori elsőszámú hálóőre (Dwayne Roloson, szóval ő sem akárki, az ő tartalékának lenni sem akármilyen fegyvertény). Markkanen beugrott és szintén lenyűgözött a védéseivel. A statisztikákat böngészve meglepett, hogy most sem számít stabil elsőszámú kapusnak a klubján belül, noha a Zug azért mégsem az Edmonton Oilers. Ugyan ő védte a legtöbbet, de a klub egyszerre négy kapust is csatasorban tart (egyikük mutatói sem világra szólóak), ettől függetlenül Jussi Markkanen előttem többször is bizonyította, hogy klasszis cerberus, úgyhogy én az ő személyét is pozitívumként fogom fel. Különösen akkor, ha megnézem, hogyan áll kapusfronton a Biel. 3 hálóőrt foglalkoztatnak, közülük az egyik 43 másodpercet védett, a másik egy teljes meccset, de az alatt 7 gólt kapott, a harmadik pedig a többi meccsen próbált remekelni, változó sikerrel (90,07%-os védési hatékonyság, 3,17-es meccsenkénti kapott gólátlag, lehetne kicsivel jobb is). Ugye azt szokták mondani, ha egy kapus 10 kapura lövésből 9-et hatástalanít, az már jó, ha 20-ból képes 19 védésre, onnantól zseni.

A svájci nemzeti jégkorongliga egyébként félelmetesen jó internetes statisztikai adatbázist tart fenn, kedvenc mezőnyjátékosi mutatómnak azonnal utána is néztem a két csapatra vonatkoztatva. A +/- mutatóról beszélek, amit én saját szóhasználatban csak „nem tudsz eltűnni”-mutatónak nevezek. Ha valaki kapott gólnál bent van a pályán, akkor -1-et kap, ha ütött gólnál, akkor +1-et (nemcsak a gólszerzőt és a gólpasszost honorálják tehát, hanem azt is, aki csupán a jelenlétével járult hozzá a kihasznált gólhelyzet kialakításához). Az emberelőnyben szerzett és az emberhátrányban kapott gólok ebben az összevetésben nem számítanak, ami így igazságos is. Nos, ebben a +/- mutatóban a Zug „NHL-esei” elképesztően jól állnak. Brunner (aki a Zug játékosa volt majdnem mindig, ám az idei évadtól szerződést ajánlottak neki a tengeren túlról, ám ott kitört a lockout, így hazatérhetett) +19-en áll a mai meccs előtt. A svéd olimpiai és világbajnok, Stanley Kupa-győztes Henrik Zetterberg +17-nél tart, a Montrealtól igazolt Raphael Diaz pediglen +20-nál. Akad természetesen mínuszos is a csapatban, de a két legkirívóbb adat a -7 és a -6 (egy-egy játékosnál) egyszerűen nem téma.

Hogy a Biel hogyan áll ebben? +5 a legjobb eredmény az ő listájukon (abból is csak egy van), +3 a második legjobb és +2-es teljesítményt is csak két játékos volt képes produkálni.

Ha ez még mindig nem lenne elég, döntő érv következik. A Biel házi ponttábláját, egyáltalán nem meglepő módon Tyler Seguin vezeti (25 gól és 15 gólpassz). A rögvest 21 éves játékos már az NHL-es karrierje első évében alapszakasz-gólkirály volt a csapaton belül, Stanley Kupát nyert ugyanabban a szezonban és rá egy évre (tavaly) pedig beválogatták a liga all-star csapatába is (tavaly az NHL-es +/- mutatója +34-es volt, amivel ő volt a második legjobb a teljes 30 csapatos NHL-ben). Nos, ez a kiváló fiatal a karácsonyi Spengler Kupán, Davosban nem a Biel színeiben játszott, hanem hazája nemzeti csapatában, a bitangerős Team Canadában. Ez már sejtetett valamit, ami be is igazolódott. December 31-én lejárt a szerződése a svájci klubjával és szilveszter előtt nem sokkal hozták nyilvánosságra, hogy nem hosszabbít, hanem hazautazik (gondolom, előbb pihenni, utána NHL híján vagy az AHL-ben keres magának csapatot, vagy végig együtt marad a válogatottal a skandináviai világbajnokság végéig).

A Biel innentől már csakis Patrick Kane maradásától remélhet egy keveset. Ő sem akárki azért. A 2010-es év hozta meg számára a hatalmas áttörést. Vancouverben olimpiai ezüstérmes lett az amerikai válogatottal, júniusban pedig az NHL rájátszásában a nagydöntő hatodik meccsének hosszabbításában Stanley Kupát érő gólt ütött. A Biel szurkolóinak legyen ma elég annyi, hogy továbbra is kedvenc mezüket viseli egy ilyen sportágtörténeti jelentőségű játékos.

Tippmixen: 147 Zug – Biel HAZAI (1,54). Kezdés: 19.45-kor.

Fribourg vs. Rapperswil

Ez is kimondottan olyan találkozó, amiről szívesen beszélek. Kötelező tiszteletkörként rápillantottam a tabellára; a listavezető látja vendégül a pillanatnyi 10. helyezettet (ne feledjük, 12 csapatos a bajnokság). A Fribourg gólkülönbsége +31 (otthon: +22), a Rupperswilé -40 (idegenben: -44). Hatalmas a difi.

Emlékezetemben a Fribourg-hoz mindig is két név fog számomra nagyon erősen hozzátapadni. Gyerekkoromban ámultam és bámultam a szovjet válogatottat (sosem nekik szurkoltam, mert annyira tökéletesek voltak). Viktor Tyihonov tanítványai közül először a CSZKA Moszkva egyik mostani tótumfaktuma, Szergej Fjodorov helyezte át székhelyét az észak-amerikai profi ligába (13 detroiti évében a 91-es mezszám azt mutatta, mikor pattant meg hazájából), akinek a példáját nagyon sokan követték, minek az eredménye az lett, hogy 1992-ben már svéd – finn világbajnoki döntőt játszottak Prágában, a rá következő évben egy erősen megifjított orosz csapat győzött Németországban, hogy utána 15 (!) évig egyáltalán ne is legyen orosz vb-aranyérem. Miért mondtam el ezt most? A 15 éves kényszerszünet előtti utolsó aranyérem megszerzése idején a Szbornajának már csak három egykori szovjet állócsillag maradt a tagja. Az edző Tyihonov mellett Andrej Homutov és a későbbi világbajnok tréner, Vjacseszlav Bykov. Utóbbiért rajongtam és a kilencvenes évek első felében bizony még nem is hallottam az Internetről, annyi infó jutott el csak hozzám, amennyi a tévéből és a rádióból érkezett. Ennek ellenére tudtam, hogy Bykov és Homutov nem hagyta abba a játékosi pályafutását, de nem is rándult át az USÁ-ba vagy Kanadába, hanem levezetésképpen egyszerre a svájci Fribourg csapatához igazoltak. Utánanéztem, nem kevesebb, mint 7 szezont húztak le még ott együtt, emlékeim szerint valamelyik európai nemzetközi kupában még magyar csapattal is összekerültek, a nevük összeforrott tehát ezzel a gárdával. És ahogy most megnéztem a csapat rosterét, láttam egy érdekes nevet: Andrej Bykov. Hm. A játékos-, majd későbbi edzőlegenda fia, aki kettős állampolgár, s miután a húsz éven aluliak korosztályában a svájci nemzeti csapat színeit öltötte magára (nyilván ott könnyebb volt csapattagnak lennie, mint Oroszországban lett volna, ahol a konkurencia is nagyobb volt és politikai támadási felületet is adott volna az édesapja ellen, aki a felnőtt válogatott élén állt akkoriban), a sportági nemzetközi szabályok értelmében egyszerűbben lehet majd felnőtt válogatott Svájcban. Na ő pl. a Fribourg mellett egy lehetséges érv. A statisztikák szerint elég jól muzsikál a fiú.

Benjamin Conz a Fribourg elsőszámú kapusa (egy teljes és egy töredék meccsen nem ő védett, mindig máskor igen). 2,12-es a kapott gól átlaga, ami tűrhető. Viszont láthatjuk a Tippmix-eredményekből, hogy a svájci bajnokságban általában sok a gól, ezért megnéztem a védési hatékonyságát is, ami pedig 93,26%, vagyis remek. A Rapperswil kapusa persze jóval nagyobb név, az ő említésére minden jégkorong-barát felkapja a fejét: David Aebischer. Nagyon szomorúan állapítom meg viszont, hogy a velem egykorú játékos bizony már öreges. 1900 játékpercet védett eddig az idényben, 3,85-ös a meccsenkénti bekapott gólátlaga és a védési hatékonyságáról is jobb nem beszélni: 89,95%. Egy tartalékja van, az a kapus (nevét sem említem) két és fél meccsen védett és iszonyat, amit a hivatalos statisztikákban lenyomatként hagyott maga után.

Ettől természetesen még mondhatnám esélyesnek a vendég Rapperswil-t, hiszen a legnagyobb ász náluk játszik (egészséges is, tagja is volt a múlt héten a kanadai válogatottnak), Jason Spezzáról van szó, de a 2009-es világbajnokság gólkirályának most valahogy egyszerűen nem akaródzik menni a játék. Pláne úgy nem, ahogyan el lehetne várni tőle. 28 találkozón korcsolyázott pályára a Rapperswil tagjaként, ezalatt 9 gólig jutott (a 2009-es világbajnokságon 9 meccsen ütött 7-et), a +/- mutatója pedig -6, vagyis mondjuk ki: lusta. Ha már a +/--ok: a Fribourg-nál rendre +12, +11, +10… stb., komoly az összhang.

Tippmixen: 150 Zug – Biel HAZAI (1,43). Kezdés: 19.45-kor.

A két általam ajánlott találkozó együttes megjátszása esetén az eredő oddsz egy nagyon érdekes számot ad: 2,2022.

Janicsabi