Íme, a jövő! (Csúszós ajánlat), 2012-12-31

Sajnos, csak késő este szereztem róla tudomást, hogy amire évekig vártam, ami már-már úgy tűnt, hogy sohasem következik be, annak most eljött az ideje: a Tippmix műsorára felkerült így év végére az U20-as jégkorong világbajnokság néhány meccse. Hevenyészett elemzésekkel ugyan, de nem tudtam megállni, hogy ne jelentkezzek a Tipplapon.

Az oroszországi Ufában javában zajlik a húsz éven aluliak jégkorong világbajnoksága. Karácsony előtt volt szerencsém egy felkészülési mérkőzésen látni a svédeket és a kanadaiakat egymásnak feszülni. Nagyon nagy meccs volt. A mai vb-párosítás sem piskóta.

USA – Szlovákia

Ez sima ügy, ami a tippelést illeti. Korosztályos szinten a tengerentúli csapatok uralnak szinte mindent. Tippmixen hazai, de ez most nem is annyira érdekes. Ami izgalmasabb számomra, hogy vajon mennyire lesz szoros ez a meccs. Az amerikaiak egészen biztosan nem veszik félvállról ezt a találkozót sem. A vezetőedző nagyon nagy név, szinte biztos vagyok benne, hogy sokan felkapják a fejüket Phil Housley említésére. Igen, ő az, a hétszeres NHL all-star válogatott, aki annak ellenére, hogy extraklasszis játékos, sosem került a csúcsra. Olimpián 2002-ben, hazai rendezés mellett ezüstéremig jutott, a Stanley Kupa döntőjébe is bekerült egyszer, de nagyon simán elvéreztek a hatalmas siker kapujában, és sohasem lett az Észak-amerikai profi jégkorong ligában, az NHL-ben a legjobb védő, ugyanis mindig akadt legalább egy jobb játékos nála a minimum 200 bekkből (második többször is volt). 8 szezont húzott le a Buffalóban, ahol évekig volt az egész NHL-re nézve a kanadai táblázaton a legtöbb pontot jegyző amerikai (USA) születésű játékos. Ennek ellenére mind játékosként, mind csapattagként igazi nagy cím nélkül vonult vissza aktív sportolói pályafutásától. De legalább a szakmában maradt.

Ezen a vébén sem hiszem, hogy legalább edzőként összejöhet neki az elsőség, de a szokott jó eredmény igen. Pl. a mai győzelem északi szomszédjaink ellen.

A szlovák válogatottra több okból is nagyon kíváncsi vagyok. Egyfelől a cserekapusuk Nagy Ádám a pozsonyi Orange20 csapatából (életemben egyszer jártam igazi külföldi világeseményen, az pedig az ő mai arénájuk helyén lévő csarnok volt éppen húsz éve, két megrázó kórházi kezelés között). Nagy Ádámnak nem kevesebb, mint 14 (!) mezőnyjátékos csapattársa van ott a szlovák U20-as válogatottban, összeszokott társaság tehát. A „nagy testvér”, KHL-es Slovan Bratislava két gladiátort adott a junior nemzeti csapathoz, a Dukla Trencin pedig egyet, már ami az Extraligát illeti.

Akivel kezdenem illett volna, David Bajanik, aki az MHL-ben (a KHL utánpótlás ligája) szereplő budapesti Patriot játékosa. Egy nappal a névnapja után, remélem jó napot fog ki és védőjátékosként útját állja majd jó néhány amerikai gólszerzési lehetőségnek. Innen is szurkolok neki.

Örülnék egy szoros meccsnek, de meglepetés itt nem várható.

Svédország – Finnország

Mint már mondtam, a svédeket láttam közvetlenül a vb előtt. Nagyon jó benyomást tettek rám. Vezettek Kanada ellen, az 1-1-es eredmény a második harmadban alakult ki, amikor is a háromkoronások nem tudtak gólra váltani egy öt perces emberelőnyt, miután fellélegezve a kanadaiak azonnal egalizálták a találkozót. A rendes játékidő végéig már nem is esett több találat. De mondom, összességében a svédek számomra tetszetősen, mondhatni igazi felnőttesen koriztak. A mai ütközetnek is favoritjai, de azt fontos tudni, hogy a finnek az életükért lépnek ma jégre. Amennyiben a reggeli első meccs azt hozza, amit várni lehet, és a svájciak kikapnak 60 percen belül, akkor a finneknek elég egy hosszabbításos vereség is a negyeddöntőbe jutáshoz (a csoportelsők egyből ott lesznek a legjobb négy között, a második és harmadik helyezettek pedig keresztbejátszanak, hogy eljuthassanak ugyanoda). No most, ha a finnek ma simán (tehát 60 perc alatt) kikapnának, akkor szégyenszemre csak a 7. hely maradhatna nekik ezen a tízcsapatos tornán, amire szintén nincs biztosíték, hogy el is érik. Nem tippelek a meccsre, hisz úgyse jönne be, de jöjjön még két adalék elébe.

A finneknél Konpisalo a cserekapus, aki pont Hetényi Zoltán helyére ment a Jokeritbe, vagyis érdemes magyar szemmel is nézni a találkozót. Másfelől a finn csapat támadósorából az összes játékos a finn felnőtt élvonal (SM Liiga) csapataiból érkezett. A svédeknél az elsőszámú hálóőr Lassinanthi, az Európa Kupa nyertes Lulea cserekapusa. Ilyen fiatalon, nem semmi. A sárga-kékek csatárai közül viszont csak 8-an érkeztek a svéd Elitserien-ből a 13-ból, a többiek vagy a másodligában (Djurgarden, Leksands), vagy alacsonyabban jegyzett amerikai/kanadai ligákban edződnek.

Összességében tehát sokkal jobbak a svédek, de van, vagy lehet érveket sorakoztatni a finnek mellett is (csupa-csupa éljátékos és nagyon kell nekik a minimum egy pont, feltéve, hogy a svájciak egyet sem szereznek korareggel).

Oroszország – Kanada

A házigazda oroszok az eddigi U20-as vébéken átlagban jobban szerepeltek a Kanada elleni találkozóikon, mint a juharlevelesek. Barnamedve kolléga, amikor nyavalyogtam neki, hogy nincsenek U20-as meccsek a Tippmixen, azt mondta, ez azért van, mert itt még nincs csalás, ezek még kiszámíthatóbb találkozók. Igaza is van, de egy vakítást azért máris sejtek. November elején, az akkori válogatott tornák miatti KHL és AHL-szünetben a kanadai U20-asok 6-2-re simán kikaptak (kapaszkodni tessék!) az orosz U16-osoktól. Akkor az U20-as szbornaja ellen ugyan mit kereshetnének? Ha ez tényleg vakítás volt csupán, akkor nagyon is sokat. Megint nem tippelek, de itt is mondok két adalékot.

A házigazdák csapatának fele az MHL-re épül (ahol a Budapest Patriot is indul, vagyis a KHL utánpótlás bajnokságára). 11-en viszont a KHL-ből jöttek, ami tényleg nagy fegyvertény. És ők nem is akárkik már most sem. Nyikita Nyeszterov a Traktorból, Andrej Mironov a Dinamó Moszkvából (tehát Ovecskin csapattársa), Jevgenyij Mozer az Omszkból és az idei I/1-es NHL-es draft, Nejil Jakupov a Nyeftyehimikből, akit az Edmontonnál igazi leendő világsztárnak kijáró felhajtással fogadtak (a Google képkereső a nevére azonnal ontja  abizonyítékokat), csak hát ugyebár jött a sztrájk és a lockout. Említem még Grigorenkót az orosz csapatból, ő ugyanis Quebec-ben profiskodik, jól ismeri tehát a kanadai harcmodort.

A juharlevelesek csapatának névsorát böngészve nekem elsősorban a kapusedző nevén akadt meg a szemem: Ron Tugnutt. 1998-’99-ben 1,79-es gólátlagával ő volt az egész NHL legjobb statisztikával rendelkező portása. Korábban az AHL-ben nyert Calder Kupát és a pályafutása csúcsaként, igaz, csak Curtis Joseph sérülése miatt, de NHL all-star játékos is lett. És hát jól ismerhetjük a Dallas Starsból is, ahol a legutóbbi évadban az EBEL-es Salzburgban levezető Marty Turco váltótársa volt. Akarja a sikert, ebben biztosak lehetünk.

Ami az oroszok malmára hajthatja a vizet, az a hazai közönség, ami viszont a kanadaiakéra, az a kispálya, amit elsősorban nekik volt alkalmuk megszokni a tengerentúlon.

Nagano és 1998 volt az első olyan olimpia, amikor az igazán nagy játékosok is ott lehettek az olimpián az NHL-szünet miatt. Azóta, amikor európai méretű pályára írták ki az ötkarikás tornát (1998, 2006), csakis európai csapatok kerültek a nagydöntőbe. Bezzeg, amikor NHL-méretű pályára (2002, 2010), akkor csakis az amerikaiak és a kanadaiak.

Janicsabi