Beteljesül-e az amerikai álom? (Csúszós ajánlat)

Két fronton is megütközik Európa és Észak-Amerika egymással az oroszországi Ufában zajló U20-as jégkorong világbajnokság szombati, zárónapján.

Ki marad érem nélkül?

Vagy a sportág őshazája, vagy a sportág történetének legeredményesebb nemzete érem nélkül marad a húsz éven aluliak jégkorong világbajnokságán. A bronzcsatában ugyanis magyar idő szerint szombat délelőtt a házigazda orosz válogatott Kanadával csap össze, a tízcsapatos, még tavaly elkezdődött jégkorong torna utolsó előtti mérkőzéseként. Kanadát az NHL-méretű pályákon általában kizárólag az amerikai válogatott torpantja meg, ahogyan pl. a legutóbbi vancouveri téli olimpia csoportkörében is tette (magabiztos amerikai győzelem), majd a döntőt is visszahozták a sírból a rendes játékidő utolsó percében. De a mostani, ufai U20-as vb elődöntőjét is hozhatjuk példaként. Az európai fiatalok közül egyedül az orosz iskolát tartom alkalmasnak arra, hogy tétmeccsen nehéz lecke elé állítsa juharleveleséket. Nyilván nem véletlenül engedett a sportpolitikának abban a kérdésben, hogy az oroszországi helyszín ellenére tengerentúli méretű pályán bonyolítsák a világbajnokságot. Szinte biztosnak tartom, ha jó napot fognak ki, meg tudják verni ezt a közvetítésben általam is megcsodált kanadai juniorválogatottat. Merőben más felfogású a két csapat, a kanadaiak a saját stílusukat már az első perctől megpróbálják majd valósággal ráerőltetni a Szbornaja ifjúsági tagozatára, az oroszoktól viszont pont fordított alapállást remélek, nevezetesen azt, hogy először a feltérképezéssel kezdik, s amikor már meglesz az ellenszer, akkor kezdik el fokozatosan a saját képükre formálni a játékot. Ha így lesz, akkor nem fogunk csalódni, mert végig izgalmas, nyílt kimenetelű csata lesz, mintha nem is egy meccset látnánk majd, hanem egy egész szezont. A változatos meccs a jó meccs, remélem, nem leszünk a fordulatoknak híján. Ami az oddszokat illeti, a szombati, teljesen nyilvánvaló tengerentúli fölényt ennél a meccsnél veszik az oddszmesterek biztosabbnak, a nyereményszorzók a döntő esetében kiélezettebbek. Én viszont valahogy itt érzem közelebb egymáshoz a két csapatot. Nem lennék meglepve egy esetleges túlórán, de azon sem, ha az oroszok a szilveszteri zakójuk után most vágnának vissza, amikor az oddszok távolabbiak.

Aranyra fel!

A döntőre a nyereményszorzók szorosabbak, szinte kínálják a hosszabbítást. A svédek játéka tetszetős. Az amerikaiak viszont a találkozó Góliátjai. Vajon a svédek lehetnek a meccs Dávidjai? Úgy gondolom, ahhoz Rickard Rakellnek vezéregyéniséggé kell kinőnie magát, nála jobban ugyanis senki sem ismerheti a csapattól (ideértve a szakvezetőket is) az ami játékosok valós képességeit. A csillagsávos alakulat a fontos meccsein eddig hengerelt (8:0-ra intézték el a németeket, 9:3-ra Szlovákiát, 7:0-ra a cseheket és 5:1-re Kanadát). A két vereségüket favorit csapatok ellen veszítették el, mindkétszer 2:1 arányban, vagyis az eredmény nagyon jól mutatja, mennyit is számítottak azok a találkozók a vb végkimenetelen szempontjából valójában. Az a két csapat ugyanis legfeljebb bronzérmes lehet. Amikor egyértelműen jobbak voltak az amerikaiak (a németek, csehek, szlovákok ellen), az nagyon kijött. Amikor egyenes kieséses meccset játszottak az ősi rivális ellen, akkor pedig nagyon összekapták magukat és esélytelenebbül is imponáló fölénnyel nyertek. A világbajnoki cím hatalmas esélyeseinek gondolom őket, olyannyira, amelyet a nyereményszorzók nem is igen fejeznek ki. Viszont nem mehetünk el az edzőjük, a legendás Phil Housley játékosmúltjának esetleges kísértése mellett. Housley amolyan örök második volt mindig. 2002. – Salt Lake City: olimpiai ezüstérem; Stanley Kupa: volt nagydöntője, de ott kétváll; NHL alapszakasz: többször is volt az egész liga második legjobb védője (a legjobb viszont soha). Hogy edzőként is az a sors vár-e rá, hogy csak az utolsó küszöb az, amit sohasem tud átlépni? Szombat délután két órai kezdettel kiderül.

Janicsabi