Vannak versenyek, amelyeket a sivatagban rendeznek és a nagy forróság készíti ki a versenyzőket, vannak olyan futamok ahol a hideg és a szél nehezíti a versenyzést. Vannak, ahol az út minősége (kockakő, murva) okoz komoly gondokat, és vannak ahol a rövid de nagyon meredek mászások adják a nehézséget. Ez meg hosszú. Nagyon, de nagyon hosszú!
A Milano – Sanremo története:
- A Milánó–Sanremo az egyik leghíresebb és legikonikusabb egynapos országúti kerékpárverseny, amelyet 1907 óta rendeznek meg minden évben. A legnagyobb presztízsű klasszikus versenyek egyike, és a leghosszabb is, hiszen hossza 290 km körül mozog. A verseny eredetileg egy marketingfogásnak indult, hogy népszerűsítse a Ligur-tengerparti várost, San Remót, de gyorsan a sport egyik legfontosabb eseményévé vált. Az első kiírást a francia Lucien Petit-Breton nyerte, és az évtizedek során legendás versenyzők diadalmaskodtak itt, mint Eddy Merckx (rekordot jelentő 7 győzelemmel), Fausto Coppi, Gino Bartali vagy a modern érából Vincenzo Nibali és Mathieu van der Poel. A verseny az első jelentős tavaszi klasszikus, ezért is nevezik „La Primavera”-nak, azaz A Tavasznak. A versenyzők számára ez az idény egyik első nagy erőpróbája, amely felméri az állapotukat a további klasszikusok előtt. A futam része az Öt Monumentumnak, egy ilyet megnyerni a legnagyobb dicsőség egy kerékpárversenyzőnek.
Útvonal:
Fotó: Procyclingstats.com
- A 290 km-es táv messze a leghosszabb a klasszikus egynapos versenyek között, ezért a kerékpárosok számára nemcsak fizikai, hanem mentális kihívás is. Paviából indulnak és a verseny első felében megközelítik a tengert. Amikor megmásszák az egyetlen komolyabb hegyet, az 537 méteres Passo del Turcinót, majd leereszkednek a tengerpartra, akkor van vége nagyjából a felének. Innen végig szinte sík, egészen az utolsó ötven kilométerig, amikor sorban három kisebb emelkedő (Capo Mele, Capo Cervo, Capo Berta) jelzi, hogy hamarosan a végéhez érnek már. A verseny első 250 kilométerét egyáltalán nem nyomják meg, mondhatni azt is, hogy ez a legunalmasabb verseny, de nagyon fontos, hogy a versenyzők beosszák az energiát! Itt az nyer, aki a végén a legjobb erőben van. Az igazi taktikai harc az utolsó 40-50 km-en kezdődik, amikor a tempó drámaian megnő, és az esélyesek előre helyezkednek. Az utolsó 30 km az, ahol minden eldől. Előbb a Cipressa (5,6 km hosszú, 4,1%-os átlagmeredekségű) emelkedő jön, amely megrostálja a mezőnyt. A Poggio di San Remo (3,7 km, 3,7%-os átlagmeredekséggel) a verseny utolsó emelkedője, amely mindössze 5 km-re van a céltól. Itt gyakran eldől a verseny, mert a vállalkozóbb kedvű és erősebb lábú támadók megpróbálják leszakítani a sprintereket. A Poggio utáni lejtmenet rendkívül gyors és technikás, ahol azok a versenyzők, akik lefelébe gyorsak és bátrak (pl. Vincenzo Nibali 2018-ban) döntő előnyre tehetnek szert.
Esélyek:
- Két forgatókönyv van a Milano – Sanremón. Ha az utolsó emelkedők után még együtt van egy nagyobb csoport, akkor gyakran sprintbefutó dönt, mint például Mark Cavendish vagy Jasper Philipsen győzelmekor. Ha egy támadó szellemű versenyző jókor meg tud szökni a Poggión vagy a lejtmenetben, és marad ereje végig, akkor egyedül érhet célba (mint Nibali 2018-ban vagy van der Poel 2023-ban). És kik nyerhetnek?
- Tadej Pogacar még nem nyerte meg ezt a versenyt soha! Ez viszont megfelelően éhessé teszi őt, a szlovén terve ugyanis az, hogy minden fontos versenyt megnyer minimum egyszer, benne természetesen az Öt Monumentummal, a Strade Bianchéval, az országúti világbajnoksággal, mindhárom Grand Tourral és számos kiemelkedő egyhetes versennyel egyaránt. Ilyet még soha, senki nem csinált és vélhetően nem is fog, még neki is lesznek megpróbáltatásai a Paris – Roubaix kapcsán. Ma neki van a legjobb esélye a győzelemre (2,90)!
- Mathieu Van Der Pool viszont már nyert és ő is képes lehet egy jókor indított támadással megszerezni a hőn áhított trófeát. Neki 3,65-ös a szorzója.
- Filippo Ganna a világ egyik legjobb időfutammenője, aki a hegyekben sincs elveszve. Idén nagyon jó formában van, neki is van esélye arra, hogy a végén meglepje a mezőnyt. 7,75-öt lehet nyerni vele!
- Ha pedig sprint lesz, akkor Mads Pedersen (5,75), Jasper Philipsen (7,75) és Jonathan Milan (14,50) az esélyesek. Ha pedig lejtmenet és vakmerőség, akkor Matej Mohoric, aki 2022 után idén is bevállalhat egy száguldást a Poggión lefelébe. Kerek 20,00 a szorzó rá!
Tippek:
- Ha valaki, akkor Pogacar képes erre is. Kicsi olyan mindenki Pogi ellen a hangulat már, mert pofátlanul erős. A Stradén akkorát bukott, hogy az ember azért izgult, hogy felálljon. De aztán visszaült és hülyére vert ismét mindenkit. Ha bárki más nyer, akkor az nagyon komoly győzelem lesz!
Futamgyőzelem: Pogacar – 2,90
Párosítások:
- Matej Mohoric előrébb végez, mint Alberto Bettiol – 1,48
- Filippo Ganna előrébb végez, mint Thomas Pidcock – 1,46
Szerencsejátékban 18 éven aluli személyek nem vehetnek részt.
Hozzászólás írásához lépj be vagy regisztrálj!
Köszi a cikket, nagyon jól összeszedted a tudnivalókat.
Nekem Thomas Pidcock a nagy esélyesem mára.