Bryan Corby

Sűrű a hétvége, pedig könnyű jó ajánlatot, meccset, meccseket találni, a baj csak az, hogy a megosztásra szánt időm vészesen fogy. Éppen ezért, ha a tegnapi távirati stílus volt, akkor ez most még galambpostának se nagyon megy el. Remélem, azért egy-egy gondolattal tudok segíteni az északi bajnokságokból.

A tegnapi 50%-os és „ha-mindent-megteszel-egységnyi-téttel-nem-buksz” nap utána, ma két gyors tippel, gondolattal jönnék, egyet a világos színű ruszkik a másikat pedig a svédek bajnokságából.

A szuperkupáknak is megvan a maga hangulata. Akárhogy is nézzük, azért csak két győztes csap össze, hiszen az aranyérmes, és az ország nemzeti kupájának nyertese mérheti össze tudását az esetek nagy részében, kivéve, ha a kettő egy és ugyanaz. Persze, az egy értelmű, hogy a szezon eleji bohóckodásnak, vagy -végi levezetésnek nincs sok tétje, de azért mindig jó érzés a szurkolónak, a csapatnak, a vezetésnek, vagy a porosodó vitrint takarító bejárónőnek egy új még csillogó csemege megléte. Ma ezekből az eseményekből csipegetek én is.

Elcsendesedett a VB zaja, ismét pihenhetnek a csapatok az érmekért folytatott harc előtt. Tegnap is egy kitűnő mérkőzést láthattunk, érdemes volt ismét a TV elé ülni. Mára azonban csak a slepp maradt, hiszen az EL selejtezők mellett fociban nem sok fogadható mérkőzésre van kilátás. Éppen ezért az egyetlen olyan találkozóról írnék pár sort, amiben lehet némi érték is, azaz a fagyos Izland földjein zajló Pepsideild 8-kor kezdőd fordulójáról.

VB ide vagy oda, a labdarúgás továbbra is zajlik minden hadszíntéren, akár a panelok közötti grundról beszélünk, akár egy-egy emgyei meccsről, akár a bajnokság végén megrendezésre kerülő lengyel szuperkupáról. A mai napon az aranyérmes Legia Warszawa játszik a kupát nyerő Zawisza Bydgoszcz –al.  

A tegnapi nap jól sikerült több szempontból is. Egyszer, szerencsémre a GIF behúzta, amit megkövetelt a haza, aztán este még két egészen tűrhető meccset is sikerült a TV-néző elé tárni, bízom benne, hogy a maiak is hasonlóan jók lesznek, főleg a Holland-Mexikó összecsapást várom, de a Costa és Rica – Görögország párosítás is elég kiegyenlítettnek néz ki. Ám ahogyan tegnap is, ma is inkább az óriásnézettség mögötti sötétségben próbálok aranyhalat fogni, magamnak és nektek is, szóval a két tegnapi sárga győzelem után (Brazília, Kolumbia) ma is maradok ennél a színnél, valamint a svédeket sincs szándékomban elhagyni, nehogy esetleg elszalasszak valami nyerőszériának csúfolt népbetegséget.

Egy nap pihi után visszatér a VB, és ezt Magyar Királyi TV is jól tudta, próbálta is viccesre venni a figurát, hiszen 6 órakor még a csak-csak helytálló Albert Flóriánról adott le egy 2012-es filmet, ám a nézettségük bukását katasztrófával próbálták hasonlítani, így este már az Armageddont közvetítette Mezei tették a lemezlejátszóba Bruce Wilissel az élen. Ám ma, ma visszatér, szóval érdemes lesz megint egy jó üveg sörrel/borral/fröccsel a TV/monitor/kivetítő elé ülni, és rágcsálni az elmaradhatatlan szotyit/tökmagot/Chiellinit. Ám aki jól bírja az éjszakázást, és nincs igénye „holmi” délutáni relaxra vagy sziesztára, annak, tudom javallani a fogadási szempontból is érdekes, sőt érdemleges svéd bajnoki mérkőzést, ahol a GIF Sundsvall küzd meg az Österundssal. Nézzünk kicsit a dolgok mélyére.

Mára egy tippel érkeznék, valamint egy gondolatébresztő irománnyal az USA - Portugál meccsre. Ez utóbbinak az oka csak annyi, hogy elég háromesélyes végkimenetről beszélünk, hiszen az jenkik elverték Ghánát, igaz, épphogy, Cöröhét pedig előre ellőtte az egy sorfalas viccet, játszani is egyre kevésbé valószínű, hogy játszik, a foghíjas Portugáliának így elég nehéz dolga lesz, főleg hogy mentálisan sincsenek a toppon. Hajtás után kis kifejtés, mire is érdemes ma odafigyelni.  

Mi a baj a VB-vel? Egyszerű. Az ember antiszociálissá válik többé-kevésbé, vagy legalábbis korcsoporttól függően a fellőtt pizsama után, csorgatja a szemét a bambulaládára édesapja mellett, vagy a főtér közepén kiállított (Érted Palacios? Kiállított.) kivetítőn nézi, ahogyan „besül” a gólvonal technológia, de az is lehet, hogy már csak öregesen, otthon, egy jó pofa sör andalító társaságában szenvedi végig a 3-kor kezdőd találkozót. Nehéz az ügy, hiszen akárhogyan is nézzük, valaki mindig kimarad a partiból (ezek általában a gyengébbik és valljuk be szebbik nem képviselői, avagy a komplett család), mi pedig jól betanított ember módjára játsszuk a borjút, és bámuljuk a 81 cm átmérőjű új kaput. Hogy aztán ez mennyi élményt ad? Ad-e bármiféle messzemenő következtetést, élvezeti, fogadási és jövőbelátási szempontból? Érdemes-e felhúzni a vekkert 2:45-re, vagy inkább a kávé és youtube előtt végigszenvedni a meccsek közötti órácskát? Erre próbálok választ keresni és várni, és talán picit segíteni, hogy mit hozhatnak a csapatok 2. mérkőzései.

Hogy miért különös a világbajnokság? Egyszerűen azért, mert nem egy mindennapos dologról van szó, hiszen mégsem hívhatod össze a Bayern 15 játékosát (ők adják a legtöbb labdarugót) minden második nap, hogy játsszanak honfitársaikkal Dél-Amerikában vagy akárhol a világon 2*45 percet. Persze, lehet itt magyarázni, hogy jaj, milyen jó látni egy spanyol-hollandot (hihihi), vagy milyen nagy ütközés volt, amikor Goocsannedzshad ütközött Krisztodulopulosszal (egy esetleges Irán-Görögország esetén), de ha ezek az események sűrűbb rendszerességgel jelennének meg kis szobánk katódsugárcsövezte ablakán, bizonyos, hogy a Barátok Közt nézettsége nem nyaldosná a béka tomporát. Kattintás után Uruguay és az igencsak alábecsült Costa Rica (jogosan?) párharcát feszegető jópár sort olvashatjátok.