Bryan Corby

Miről is híres ez a nyári időszak? Ilyenkor jönnek a „3/3-as” bajnokságok, azok, amikre év közben csak egy vállrándítással lesünk rá egy-egy hétfői vagy szerdai napon, hogy hm… ilyen is van. Ilyenkor jönnek be azok a sportok, amikről tudjuk, hogy léteznek valahol a 7. kontinensen, de azt sem tudjuk, hogy a salakmotort eszik-e vagy isszák. És ilyenkor jönnek azok a meccsek, amiket ha május utolsó szombatján rendeznének, akkor több millió embert ültetne a TV-képernyők és online streamek elé, de ilyenkor, tét nélkül, ráadásul Amerikában (biztos Obamát mennek meglátogatni mind), néhol nézhetetlen időben játszva csak az ottani közönséget, az álmatlanokat, a korán kelőket avagy későn fekvőket, vagy csak a bolond fanatikusokat szögezi a székhez, fotelhez, belső szemhéjhoz. Ilyen találkozót rendeznek ma is, egész emberi, 10 óráskezdéssel Denverben, 1600 méter magasan, a Broncos pályáján.

A mai napra is kinéztem egy kellemes kis találkozót, bár régen megfogadtam, hogy az íreket soha többé nem fixírozom, mert kiszámíthatatlan bagázs, lehet a whiskey miatt. Ez persze biztos csak egy sztereotípia, így el is hessegetem, egyébként is, az ilyen ínséges időkben, mint a Tzatziki-szezon az embernek nyitott szemmel és (sajnos) pénztárcával kell járnia és reménykednie, hogy ami kirepül, az párt talál, és le is fial. Szóval irány a zöld föld, keressük meg azt az üstnyi aranyat a szivárvány lábánál.

Mára egy igazi ínyencséget hozok nektek. Mind a tíz ujjatokat meg fogjátok nyalni, ha jön és teszitek, lehet az enyémet is. Najó, elég a félrebeszélésből és a bizarr rémképekből. Irány nyugat, nézzük meg, hogy a sógorpajtások mit is tudnak.  Szóval terítéken a Licenszmentes Linz és a Hiányos Hartberg összecsapása.

A legutóbb alkalommal megtippeltem az adott nap BL meccseit, gondolván arra, hogy a pocsék kínálatot érdemes lehet feledtetni egy kis tétes buliszelóval, vagy a kisebb szorzókat egy nagytétesre rápasszintani. A 12 kiírt találkozóból 11-nyifejet hajtott irományomnak, és úgy döntött, igazat ad nekem. Csak egy legény maradt a vidéken, aki belepiszkított a levesbe, ma pedig pont velük fogok foglalkozni, reménykedve, hogy azóta az ürítési folyamataik befejeződtek, és most már pénzt és sikert hoznak nekem is , és evvel maguknak is.

Ismételten a fehérorosz bajnokságba látogatunk, hogy egy jót és leginkább biztosat fogadjunk, hiszen lehet egy szorzó akármilyen kicsi, ha a tipp 100%-osnak tűnik, akkor minden forintot megér. A két Jedlik Ányos találmányának nevével fémjelzett gárda fog összecsapni, a hozzánk közelebb fekvő Brest fog a tőle 250 kilométerre levő Minszkbe utazni, és mondanám, hogy győzelem reményében, ám ez esetben valótlant állítanék.

A reggeli információáradat hatására úgy gondoltam, írok még egy szösszenetet. STOP A mai napon egészen tűrhető események vannak. STOP Természetesen a cél a skandináv világ marad. STOP Az oldal alján egy-egy sorban megosztanék veletek egy-egy gondolatot, egy-egy meccsről. STOP Távirati stílus vége STOP.

Mára ismét egy hatalmas volumenű összecsapással készülök, hiszen a finn 3. osztály északi csoportjának mai találkozója az az esemény, melyet minden sportfogadó betéve ken és vág. Félre a Houseizmussal, a jó sportfogadónak nem a jó meccsekre kell fogadnia, hanem a biztosakra. Szóval inkább végigszenvedek 90 percet, hogyha a végén a gatyámban valami vastagabb lesz, minthogy erekciót szenvedjek egy jóízű focirangadó után, ahol igaz, hogy szép és izgi volt a játék, de nyerni nem nyertem, inkább csak buktam. Szóval irány lapfölde, keressük meg Joulupukki nyerő szelvényét együtt.

Ritka esett forog fenn. Nem vagyok egy mellverős fajta, de… Ugyanis a tegnapi BL írásommal olyan szorzókat találtam el mennyiségben és minőségben is, amiket nem fogadtam meg természetesen pont aznap. Azt hiszem, a 12-ből 11 találat elég beszédes. Ettől függetlenül örülök annak, hogy több meccsem is pontosan betalált, és az elgondoltak alapján alakult, remélhetőleg így szerezve nektek egy-egy jó szorzót, napot, vagy fogadást. Mára teljesen más szempontok alapján írok. Mármint a meccsek kiválasztása a más szempontú, ugyanis próbálok olyan csapatok ellen fogadni és tippet adni, akik legutóbbi 90 percük alkalmával minimum 2 játékosukat is lap miatt elbukták. Ez mostanra két meccset jelent, szóval irány Amerika, és senki ne szurkoljon a hazaiaknak!

Ha kedd, akkor BL, ezt megtanulhattuk. Igaz, ilyenkor még hozzá kell azt tenni, hogy a selejtezőkörről beszélünk, jól is néznénk ki, hogyha a Cliftonville játszana elődöntőt a DVSC-vel mondjuk. Szóval alant pár gondolatot, érdekességet olvashattok a mai selejtezős meccsekről, remélhetőleg evvel is tudunk segíteni nektek a döntésben (avagy nem döntésben).

Vége a VB-nek, kibújnak az árnyékból a szörnyek és a jobbnál jobb fogadási ajánlatok. Ez a mai napra hatványozottan nem igaz, nem tűnik tökéletesnek az ajánlat, de a szokásos északi bohóckodáson most is lehet gondolkodni. Tegnap után úgy tűnik, hogy 50%-ra vagyok beállítva mostanság, szóval minden második tipp jön, már csak a szorzót kéne megtalálni hozzá, éppen ezért mára kicsit magasabbra emelem a lécet, és reménykedem, hogy fele-fele arányban sikerül átugrani.