Csevegő és könyvajánló - Bunda és Dopping a két nemkívánatos testvér!

A sport szépsége és látványa, a vetélkedés nagyszerűsége, az izgalom, a győzelem nyújtotta öröm és a sportszerűség rendszeres megjelenése mellett sajnos van a sportnak egy árnyoldala is, amellyel folyamatosan küzdenek a szakemberek-, az ezzel foglalkozó szövetségek, hivatalok, de ennek ellenére folyamatosan jelen van. Ez a két fő szegmensből álló egység a tiltott teljesítményfokozók használata, valamint az eredmények manipulálása. Dopping és Bunda. Mindkettőt egy dolog táplálja és tartja életben: a PÉNZ! Fotók: pixabay.com

Bundabotrányok

• Amikor az ókori olimpiákat rendezték és a győztes csupán egy babérkoszorút viselt a fején, akkor még talán tiszták voltak a versenyzők. De amióta megjelent a pénz a sportban, abban a pillanatban elindult a bundázás és a doppingolás fejlődése is. Mindenki nyerni akart, mindenki jobb akart lenni, ezáltal több pénzt keresni. Aztán amikor megjelent a sportfogadás, akkor jött az igazi haddelhadd. Jöttek a megbeszélt meccsek, a manipulált eredmények. Nem fogok példákat hozni, de kis hazánkban is lettek már öngyilkosak bunda miatt és kerültek börtönbe labdarúgók! Nemzetközi szinten pedig kiirthatatlan, a maffiához hasonlító szervezetek jöttek létre és bár időről-időre felgöngyölítenek egy-egy szálat, a sárkány teste megmarad és nem hét-, hanem rengeteg feje van. Amióta pedig megjelent az internet és elkezdtek fejlődni a sportfogadó irodák, annyi mindenre lehet fogadni, hogy már nem is kell szervezés, nem is kell hozzá csak egy ember, maga a sportoló, aki bundázásra adja a fejét.

• Nézzük csak meg, mondjuk a focit. Van olyan lehetőség, hogy lesz kiállítás a meccsen. Vegyük csak a mai Bundesliga fordulóból a Hoffenheim – Augsburg mérkőzést. Az, hogy lesz kiállítás a meccsen 4,90-es szorzóval fogadható! Az azt jelenti, hogy a derék Hoffenheim játékos amikor már tudja a kezdőt, felhívja egy beépített cimboráját, hogy pakoljon fel 10.000 eurót erre. Aztán a meccs bizonyos szakaszában odalép csúnyán az ellenfél egyik játékosának, vagy beszól a játékvezetőnek, hogy mit füttyögsz itt te idióta sárgarigó, vak vagy, rakd anyádba barom! Erre nyilván azonnal ki fogják állítani. Utána mea culpázik és bocsánatot kér. Kap két meccs eltiltást, de 49.000 euró pihen a számláján.

• Vagy tenisz. Sokunk kedvenc sportágát egyenesen belepi, átfonja a bundamaffia. Olvassátok el ezt a cikket, Kisgyörgy Gergely döbbenetes esetét: CIKK 
• Nem akarom szaporítani a szót. Minden sportágban jelen van és minél alacsonyabb szintre megyünk, annál rendszeresebben! Egy Bundesliga 1-ben, vagy a Premier Ligában más topbajnokságokban, BL-ben nincs, vagy nagyon elenyésző. Itt egyrészt akkora pénzdíjakat osztanak, hogy nem éri meg megbundázni, valamint a dicsőségfaktor is magas. De egy NB3-ban (leeht rá fogadni!), vagy éppen egy szerb alsóbb szintű kosárlabda-bajnokságban, aztán szinte csak bunda van! A pingpongról már ne is beszéljünk…

Még egy könyvet is ajánlok ezzel kapcsolatban, érdemes elolvasni: Wilson Raj Perumal - Alessandro Righi - Emanuele Piano: A Bundakirály

Dopping:

• Pár szót a doppingról. Talán Lance Armstrong esetén és történetén keresztül érdemes bemutatni ezt a jelenséget. Itt sokkal inkább a becsvágy, a győzni akarás és a mindenkinél- minden áron való felülemelkedés érzése hajtja a sportolót. A kerékpársportban a 90-2000res években semmire nem ment az a kerekes, aki nem kokszolt, mert akkor annyival elmaradt a teljesítménye a többitől, hogy nem is volt érdemes munkát belefektetni. Armstrongot pellengérre állították és elvitették vele az egész korszak gyalázatát. Pedig ott a többi is ugyanazt csinálta. Mit csináltunk mi nézők? Bámulattal és örömmel néztük, ahogy Armstrong vagy Pantani úgy megy föl egy alpesi hegyre, ami már egyenesen lehetetlen lenne. Élveztük a közvetítést, szerettük a sportágat és kimentünk kerékpározni. Nyilván a hatalmas pénzek, a reklámköltségek, a szponzorok mind-mind arra kényszerítették (tik) a sportvezetőket és a sportolókat, hogy minden áron megpróbáljanak felülkerekedni a másikon. Hogy mi van most, azt nem tudom, nincs rá bizonyíték.
• De egy tényt tudunk: 2005-ben Lance Armstrong 41,7 km/órás átlagsebességgel nyert, idén 42,03-mas átlaggal zárult a 3328 kilométer össztávú viadal, minden idők harmadik leggyorsabb Grand Tour-viadala. Hegyekkel együtt! Aki bringázik hobbiszinten az tudja, mit jelent 42 km/h-val tekerni csak síkon!

És egy kicsit a tipplapról:

• Az oldalon rendszeresen jönnek elkeseredett dühös kommentek egy-egy elvesztett tét után, olyan meccsekkel kapcsolatban, amelyeknek be kellett volna jönnie. Mindenképpen ki kell jelenteni: NEM MINDEN MECCS BUNDA, AMI VÁRATLAN! A sport szépsége pontosan abban rejlik, hogy számos esetben a gyengébbre taksált, kevésbé ismert, vagy eredményes csapat, vagy versenyző legyőzi a másikat! Ez a lényege. Ha mindig az nyerne, aki az erősebb, akkor nem lennének sportfogadó-irodák sem! Aki fogad, aki pénzt tesz fel egy sporteseményre, az soha ne azért tegye, mert ebből akar megélni. Soha ne kockáztasson olyan pénzt, ami hiányozni fog valahonnan. Főleg soha ne sodorja veszélybe a családját, meg önmagát! Maradjon meg hobbi és élvezet. Ha meg nyerünk valamicskét lehet örülni, lehet dicsekedni. Erről szól.
• Talán ennyi elég is erről a két sötét foltról, ami a sport szépségét beszennyezi. Tippnek beraktam a példaként felhozott Bundesliga-meccset, hogy lesz piros. Hátha épp most akar valaki 49.000 eurót nyerni :D 

Rengeteg cikk van a neten, számos könyv és film is feldolgozza ezt a két jelenséget. Mondjatok ötleteket, példákat sztorikat. Nem utolsó sorban kíváncsi vagyok a véleményetekre is! Csevegjünk a délutáni meccsekig!