Fogadási eszmecsere #1

Nagyon sok kérdést kaptam az elmúlt évek során, milyen stratégiáról mit gondolok. Arról nem is beszélve mennyit tanultam az oldalon résztvevő közösségtől is, milyen irányba lehet érdemes elmozdulni. Szerintem ezek a kérdések mindenkiben felmerülnek a fogadás során. Ebben a cikksorozatban erről szeretnék beszélni veletek, az én abszolút szubjektív véleményem, és tapasztalataimon keresztül. Azért is lenne sorozat, mert túl hosszú, és tömör mindent érinteni. Így viszont az irányvonalat közösen határozhatjuk meg, melyik témát érintsük legközelebb. Kezdem is az elején!

• A legelején le szeretném szögezni, hogy nem vagyok én senki sem. Nem hiszem, és nem is vagyok teli világmegváltó ötletekkel ezen a téren. Sőt, ezerszer tapasztaltabbak is vannak nálam. Én csak a saját gondolataimat írnám le, illetve nyilván ezek legtöbbször empirikus úton alakultak ki, szóval csak ezt akarom közvetíteni, illetve eszmecserét folytatni.
• A sallangokat hagynám is, hogy „ne játszd el a kajára valót, házat, kocsit, stb.” mert egyrészt kismillió oldalon le van írva, itt is, másrészt azon eseteknek úgyis mindegy mi van leírva.
• Viszont az ehhez kapcsolódó szóval már foglalkoznék. Az ÖNURALOM szó ugyanis ahogy az életben, úgy a sportfogadásban is sokrétű. Nemcsak a fent említett mértéktelenségre vonatkoztatható, hanem ennél sokkal több fontos dologra. Ugyanis az önuralom szerintem nem ott kezdődik, hogy a mértéktelenséget, badarságot meg tudod állni, hanem ott, hogy az adott helyzetben hogy tudsz mérlegelni, akár a komfort zónádból is kimozdulva. Értem ez alatt, hogy pl. jó az 5%-os bank taktikás dolog. De ha van bármi kapcsolatod a dologhoz…tehát követed a sportot, képben vagy valamennyire is, akkor előbb utóbb kialakul azért valami „tudásszerű”. Esetleg még máshol is alátámasztják a véleményedet. Akkor el fog kezdeni a kisördög motoszkálni az ember fejébe, hogy egy kicsit többel is lehetne, meg hasonlók. Szerintem ezzel alapvetően nincs is probléma, de mellette be kell látni, hogy lefele is működik ez. Ha 5%-ra beállva merek felfele mozogni, akkor lefele is merni kell. Szerintem ezt teszik a legkevesebben. Buktam már bank 10%-al és 2%-al is, illetve nyertem is már mindkettővel nyilván. Valahogy meglepő, de a sok kicsi is sokra tud menni. Legalább is én így tapasztaltam. Szóval úgy gondolom iránymutatónak jó lehet sok taktika, de gondolkodni kell, és mindegyikhez innovatívan hozzáállni. Differenciálni kell a tippeket, szelvényeket. Valahol mégis csak erről szól már a tipp válogatása is, akkor miért ne lehetne azt valahova belőni fejben is, hogy mennyire érezzük, azon kívül, hogy „jönnie kéne”.
• Szerintem ilyen önuralmi kérdésben sok dolgot fel lehetne hozni, van a fejemben bőven gondolat, de nem akarom túlnyújtani a cikket, ezért még két fontos dologról akarok szót ejteni így első cikkre, amik amúgy ehhez kapcsolódnak.
• Mindig és mindenkinek lesznek jó és rossz szériái. És borzasztó nehéz nem elbizonytalanodni, és nem elszállni sem. Személy szerint mindkettőn estem át bőven az elmúlt években. Ehhez is önkontroll kell, amit talán a legnehezebb megoldani. Vagy tanulni. Egyébként én is folyamatosan csak tanulom ezt. Egyszerűen van, mikor minden fordítottan sül el, akkor is, ha 3 órát ülsz fölötte, meg akkor is, ha 1-et. És olyan is van, mikor már tényleg azt hiszi az ember, hogy minden le fog jönni, mert hát jön folyamat. Borzasztóan észen kell lenni. Nyilván itt vissza kell csatolni a tétválasztáshoz, hogy nem szabad elszállni, de amúgy is, attól függetlenül ugyanolyan részletességgel kell megnézni a dolgokat, ahogy mindig is. Szerintem máshogy nem lehet.  
• Végül még annyit akartam ehhez csatolni, mert szerintem ez is ide tartozik. És ezt abszolút jó tanácsként is mondom. Soha senki tippjében nem kell bízni. Az enyémben sem, máséban sem. Basszus én magammal is lejátszom a meccsem, hogy „áhh, de ez koránt sem olyan biztos, meg ez meg az is lehet…”, nem hogy más tippjénél. Egész egyszerűen nem tudom azt elképzelni, hogy végül ne a saját döntésemet hozzam meg, akármilyen statisztikát, vagy oldalt olvastam el előtte. És ezt tényleg komolyan mondom. Olvasok külföldi tenisz oldalakat, volt pár favoritom. Volt, hogy mindkettő totál a másikat várta győztesnek mint én nem egyszer, nem kétszer, de esetfüggően max ejtettem a meccset, ha az érzés meg mögötte volt maradtam a sajátomnál. Hmm… így a végére az „érzés” szó egy jó téma lehet pl. egy következő cikknél, de bármi lehet. Ez tőletek is függ. Egyrészt kíváncsi vagyok a véleményekre, más tapasztalatokra, és arra, hogy milyen témát feszegessünk legközelebb arra is.  
• Ennyit így elsőre, remélem nem volt túl száraz, meg hosszú sem, viszont a hozzászólásokban felmerülő kérdések, ötletek alapján már ott is tudunk beszélgetni tovább. Szívesen várom a kérdéseket, mert van amit eléggé lerövidítettem.