Bankrollmenedzsment és a Nash-egyensúly

Érdeklődve kattintottam Barnamedve cikkére, amely "A sportfogadás, mint befektetés" fejléccel íródott. Meg kell hagyni, teljesen hibátlan írás, minden betűjén érződik, hogy profi írta. Talán feltűnt, hogy a sportfogadást befektetésként értelmezi, szántszándékkal kerülve a "szerencsejáték" kifejezést. Azt kell mondjam, teljes joggal. Nem vitatom, kell hozzá szerencsefaktor, de mire ennek a kis esszének a végére érsz, magad is mosolyogva fogod látni, hogy a szerencsének nagyjából annyi köze van hozzá, mint a Te világra jöveteledhez. Abban körülbelül annyira volt benne Fortuna kisasszony keze, hogy Te értél oda leghamarabb, az összes többi előre megírt és eltervezett volt.

Pár nappal korábban az egyik rovatban hozzászóltam egy eszmecseréhez, amiben finoman jeleztem, hogy a sportfogadás olyan, mint a póker: bizonyos szintig szerencsejáték, bizonyos szint felett viszont egy rendkívül átgondolt stratégiai döntéseken alapuló megélhetési forrás. Bár nem vitatkoztak vele, nem teljesen értették. Magunk között szólva, nem lehet haragudni érte. Nyerni mindenki szeret(ne), mégis csak egy nagyon szűk rétegnek sikerül. Mindösszesen 2%-a nyereséges a sportfogadóknak, joggal merül fel hát a kérdés: mit tudnak, amit a többiek nem? Bár a válaszokért sokak számára idegen vizekre kell eveznünk, alapvetően három dolgot kell szem előtt tartanunk. Bankrollmenedzsment, gondolkodásmód-változás és a Nash-egyensúly. Ezekről és ezek mérhetetlen fontosságáról írnék.

Bankrollmenedzsment

Barnamedve cikkében a Sportmajom blog is kihangsúlyozza, mennyire fontos, hogy jól válaszd meg a kezdőtőkédet és az arányaiban feltett pénzedet. Nem szeretném újra leírni azt, amit Ő már megtett előttem, de ha kell, olvasd el százszor, és kéretik komolyan venni. Már André Kosztolany, a magyar származású világhírű tőzsdeguru is azt vallotta, hogy az embereknek az a legnagyobb hibájuk a befektetések terén, hogy hirtelen akarnak meggazdagodni. Ne kicsi pénzből akarj egyből vagyont. Nem működik. Ahogy szoktam mondani: ne Salamon kincsét kívánd, hanem a bölcsességét. Sajnos a mohóság, ez a tipikus emberi hiba az, ami a sportfogadók 98%-át sikertelenné teszi. Szeretek nálam bölcsebb emberektől tanulni, és előszeretettel idézek is tőlük. A kis pénz, a szerény kezdőtőke nem akadály, hanem kihívás. Az általam oly nagyra tartott Kosztolany így vélekedett erről:

„Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.”

Azt hiszem, ez remekül rávilágít arra, hogyan kezeljük a sportfogadásra szánt összeget. Tekintsünk el az idézet második és harmadik tagmondatától, de adjunk igazat az öregnek: akinek sok pénze van, az bátran kockáztathat, akinek kevés, annak nagyon észnél kell lennie, ha többet szeretne. És mivel az eszünk azért van, hogy gondolkozzunk, vágjunk bele a következő részbe, amely a gondolkodásmód-változásról szól.

Gondolkodásmód-változás

Alapvetően három gondolkodástípust különböztethetünk meg, az ún. 1. szintű (amatőr), a 2. szintű (haladó) és a 3. szintű (profi) gondolkodást. Az 1. szintű gondolkodás jellemzően minden hibát felvonultat, amiért könyörtelenül megfizet bárki, aki ezzel a mentalitással sportfogad. Az ilyen játékosokat nevezik gamblereknek, ami szó szerinti fordításban "szerencsejátékost" jelent, mert legtöbbször hajmeresztő hülyeségekkel indokolják a fogadásaikat, mint pl.: "azért teszek döntetlent, mert már tök rég volt", vagy "hazaira fogadtam, mert most már nyerniük kell", esetleg "kivettem mindet döntetlenre, ha jön, kétszáz forintra háromszázötvenezret hoz", és hasonlók. Jellemző még a donkbet játék, amiről már írtam korábban. Az ilyen játékosok vagy arányaiban, vagy anyagilag, vagy mindkettőben rettenetesen sokat veszítenek. A 2. szintű, haladó gondolkodás már teljesen más tészta. A 2. szintű sportfogadó már átgondolja a döntéseit, jellemzően nem makrotétes (100-500 Ft) játékot játszik, és a játékképe inkább nyereséges, mint veszteséges. A 3. szintű sportfogadó szinte sosem veszít. Gyakorlatilag nem sokban különbözik a 2. szintű játékostól, de sokkal magasabb szinten tudja kihasználni annak a rendszernek a (nem túl nagy számú) hibáit, amivel a harmadik részben foglalkozni fogok, ez pedig nem más, mint a Nash-rendszer, vagy Nash-egyensúly.

A Nash-egyensúly

A világ összes fogadóirodájában a Nash-egyensúly az iránymutató alapelv. John Forbes Nash matematikus dolgozta ki, amiért közgazdasági Nobel-emlékdíjjal jutalmazták. EZ A SPORTFOGADÁS MOTORJA. Definiálva elég szörnyen hangzik, de megpróbálom érthető nyelvezetre lefordítani. Két dolgot fogok elmagyarázni, hihetetlen fontossággal bírnak. Essünk túl a nehezén, lássuk a definíciót.

"A játékelméletben Nash-egyensúlynak nevezzük a részt vevő játékosok egyéni stratégiáinak olyan stratégiaegyüttesét, amelyre igaz, hogy minden egyes játékos aktuális stratégiája egy parciálisan legjobb választ ad a többi játékos aktuális stratégiájára. Pontosabban: amennyiben a többi játékos egyike sem változtat az aktuális stratégiáján, akkor az adott játékosnak sem érdemes változtatnia, mert nem járna jobban a változtatással."

Mit is takar ez valójában? Nos, nagyjából azt, hogy mi a fogadóirodák ellen játszunk, ők meg ellenünk. Mindkét felet ugyanaz a cél vezérli: megszerezni a másik pénzét. Ezért kínálnak nekünk különböző fogadási opciókat, amikre rögtön kapunk egy ún. "megtérülési viszonyszámot", közismertebb nevén oddsot. Ez a szám mindig legalább 1.01 vagy afeletti, természetesen, senki nem fektetné a pénzét olyan dologba, ami kevesebbet térít vissza, mint a belefektetett összeg. A fogadóirodák hasonlítanak a bankokra, próbálják úgy használni a pénzünket, hogy a lehető legkevesebb hasznot kelljen visszatéríteni nyertes fogadás esetén. Ezért minél biztosabb egy esemény végkimenetele, annál kisebb lesz az odds, és fordítva, vagyis a kockázatvállalás és a befektetés megtérülési esélye fordítottan arányos. Az irodák persze mindig próbálják a lehető legmérsékletesebb (legkisebb) megtérülési viszonyszámot megadni. A Nash-egyensúly második mondata meg is magyarázza mindezt: amennyiben a többi játékos egyike sem változtat az aktuális stratégiáján, akkor az adott játékosnak sem érdemes változtatnia, mert nem járna jobban a változtatással. Ergo, ha egy eseményre a kínált odds mondjuk 1.30, és látják, hogy teszi a jónép, akkor nem fogják feljebb vinni, inkább lejjebb. Miért vinné feljebb, hogy többet kelljen fizetnie a nyerteseknek? Isten ments! Nem járna jobban a változtatással. Viszont - mint ahogy azt a Sportmajom blog leírta - ott is csak emberek ülnek, és néha az odds-kreátorok is hibáznak, alá- vagy fölékalkulálják egy mérkőzés várható végkimenetelét. Ha a sportfogadók jelentősebb hányada elkezd a nagyobb oddsra fogadni, akkor a bukmékerek elkezdik lefelé vinni az adott esemény oddsát. Ez egyébként meglehetősen gyakran megfigyelhető jelenség, és remekül megmutatja a Nash-egyensúly jelenlétét és működését.

A Nash-egyensúly másik törvényszerűsége az, ami viszont igazán érdekes. Kezdjük itt is a definícióval, bár összevontam, így érthetőbb.

"Minden n-szereplős játéknak, amelyben a stratégiák száma véges, létezik Nash-egyensúlya, de mivel a legtöbb játéknak több Nash-egyensúlyi pontja is van, így az egyensúly általában nem egyértelmű."

Ez a sportfogadás Szent Grálja. Aki ezt tudja alkalmazni, gazdag ember lesz, ezt biztosan állíthatom. Nézzük csak meg, mire is mutat rá ez a megállapítás. Hétköznapi nyelvre lefordítva: a felelős gondolkodással, megfelelő bankrollmenedzsmenttel és oddsválasztással összeállított sportfogadási szelvény megfelel a Nash-egyensúly feltételeinek. (Ezért rendkívül fontos, hogy mihamarabb kerülj ki az 1.szintű játékosok széles táborából.) Van egy biztonságos szelvényed, optimális befektetett tőke/megtérülési kockázat aránnyal. Ha jönnek az eredmények, semmi dolgod nincs, lefut a szelvényed, felveszed a nyereményt, vagy ha ügyesen játszottál, mosolyogva nézed hogy még egy-két hiba is belefér (a kombinációs szelvény fontossága, ugyebár...), akkor sem buksz, vagy még úgy is nyersz. Most nézzük meg a megállapítás második részét. Mivel a legtöbb játéknak több Nash-egyensúlyi pontja is van, így az egyensúly általában nem egyértelmű. Itt a lényeg. Hogy előre senki nem tudja megmondani száz százalékos bizonyossággal egy esemény végkimenetelét, mert számtalan tényező befolyásolhatja. Egy dolgot sose feledj: ha a dolgok nem megfelelően alakulnak, akkor még mindig tudsz korrigálni az élőfogadással, mert hirtelen az esélytelenebbnek tartott kimenetel lesz az esélyesebb. Megintcsak mellőzném a részletekbe menést, a Sportmajom-blogban gyönyörűen le van írva működés közben. Ezért írtam azt, hogy a 3. szintű sportfogadó szinte sosem veszít. 

Ahhoz, hogy a sportfogadás nyereséges befektetés legyen, ne fájdalmas szerencsejáték, tedd meg az első lépést még ma:

KERÜLJ KI AZ 1.SZINTŰ JÁTÉKOSOK TÁBORÁBÓL.

Mindenkinek sikeres sportfogadást kívánok:

Toro