NHL Rájátszás 2015 - Nyugat

Ennek a cikknek a célja összeszedni fontos tudnivalókat a rájátszásba került csapatokról, mint a kapusok teljesítménye, legponterősebb játékos, vagy egyáltalán, hogy milyen stílust képvisel az adott csapat. Próbálok valamelyest azért erősséget is mondani, de ez nem egy levezetés lesz, hogy ki fog döntőzni. Inkább egy útmutató, amit bármikor felüthettek, és esetleg segítséget nyújthat a fogadáshoz. Természetesen mind az NHL Szilánkok rovat, mind a Csúszós ajánlat jelentkezni fog konkrét meccsekkel, de mivel mindenki maga dönt arról mire fogad, bízom benne, hogy hasznos lehet ez a 2 részletben megjelenő cikksorozat.

1. Anaheim Ducks (35-16-7-24)

A mindig stabil kacsák. És jelenleg a legnagyobb rejtélyek egyike az NHL-ben. Néha olyan mintha bárkit össze-vissza tudnának verni, néha meg mintha játszani se akarnának. Ami biztos, hogy mentálisan nagyon ott vannak. Ténylegesen képesek csak annyit kiadni magukból ami a győzelemhez elég. A liga legjobb hosszabbításos mutatója is erről árulkodik. Nem véletlen, hogy kb ugyanolyan, sőt rosszabb gólaránnyal mint a Detroit – akiket átlagosnak neveztem – A Ducks majdnem megnyerte Nyugatot. És ez nem kritikája a konferenciának, mert aki azt gondolja, hogy gyengébb ez az oldal az nagyon téved. Az Anaheim az igazi erőhokit játsza, és teszi mindezt úgy, hogy vannak igazi sztárkvalitású játékosai, akik teszik a dolgukat. A pontkirály Ryan Getzlaf 70 ponttal, míg a legtöbb gólt Corey Perry ütötte 33 góllal. Mindketten megérik a pénzüket bízton állíthatom, illetve azért nem feledkeznék meg Ryan Keslerről sem. Ezek jól csengő nevek. Ugyanakkor a kapuban érdekes a helyzet. Frederik Andersen 2,38-as kapott gólátlaggal, és 91,4%-os védési hatékonysággal nem tartozik az elitbe, ugyanakkor amely meccseket én láttam tőle ott extázisban védett. Nem emelem Hammond, Price vagy Dubnyk magasságba persze, de az arányoktól függetlenül nem érzem rosszabbnak mint mondjuk Talbotot a Rangersben. Hazaiban sokszor döcögött a szekér a kacsáknak, de azért korrekt teljesítményt hoztak, idegenben pedig a második legjobb csapat volt a ligában. Nehéz kitalálni mire lehet számítani tőlük, szerintem bármi elképzelhető. Nyugaton ők a sötét lovak, és semmilyen eredményen nem lepődnék meg. Utoljára 2007-ben nyertek Stanley kupát, de mint első számú kiemelt nyugaton nyilván most is esélyesek.

2. St.Louis Blues (37-14-7-24)

Az örök reménység. Hiszen mindig ott vannak, de valahogy sosem jön ki a lépés. Most azonban komoly esélyt látok erre. Az év elején inkább a védelem dominált. Kemény hokit játszottak, és szűken de lehozták a meccseket. Aztán valahol a szezon második harmadában kezdett összeállni a szép névsorból álló támadó részleg, és mindenkit elkezdtek túlütni. Sokszor igen nagy arányú győzelmeket aratva. Aztán a szezon végére azt hiszem meg is találták az arany középutat. Ennél a csapatnál itt az utolsó harmadban komolyan olyan érzésem volt, hogy ha úgy mennek ki a jégre, hogy na ma nyernünk kell, akkor tökmindegy ki volt az ellenfél nyertek. Ráadásul ügyeltek arra, hogy momentumban érkezzen a rájátszásba. De nézzük meg mivan emögött. A remek védelem mögött Elliot és Allen kapusok, gyakorlatilag ugyanazt tudván, meglehetősen stabilak. Nincsenek nagy extrák, de jók. 2,26 és 2,28 átlagolt gólok, illetve valamivel gyengébb védési százalék 91,7% és 91,3%, ami azért annak is köszönhető, hogy Gunnarsonék nem engednek annyi lövést kapura. A pontkirály a csapatban Tarasenko, aki remek szezont futott 73 ponttal, és a gólkirályi cím is az övé a kékeknél 37 góllal. És akkor sorolom kik által fémjelzett még ez a Blues a teljesség igénye nélkül: Steen, Schwartz, Oshie, Stastny, Berglund… de igazából sorolhatnám az egész csapatot, nagyon jó játékosok, és úgy tűnik egyben is van a csapat. Valamint az edzői felfogás is remek lehet, hiszen mint mondtam nem igen láttam másik csapatot, amelyik ilyen összetetten több féle módon is tud játszani. A 3-as lőtt gólátlag és a 2,45-ös kapott, mindenesetre kecsegető mutató. Nem szeretnék tippelni, de nagyon könnyen befutó lehet ez a St.Louis. Aztán persze a rájátszásban bármi megtörténhet, de a keret megvan a győzelemhez.

3. Nashville Predators (33-14-10-25)

A Nashville csapata a szezon vége felé eléggé hanyatlóban volt, nem a legjobb formában érkeznek a rájátszásra. De azért az év közben nagyon egységes csapat képét mutatták, akik támadni is képesek, de a védelmük tűnt nagyon jónak. Ehhez a végy egy jó kapust elven bizony egy nagyon jó kapusuk van. Az év folyamán Pekka Rinne kapust sokat méltattam, ténylegesen a liga egyik legjobbja. 2.18-as kapott gólátlaga a legjobbak közé tartozik, illetve 92,3%-kal véd. 208 gólt kaptak így a szezon végéig, a nagy vereség sorozattal együtt, ami így 2,53-as kapott gólátlagot hoz. Ez még így is sok csapaténál jobb. Támadásban 232 gólt sikerült összehozni, ami 2,83-as lőtt átlag. A csatárok vezére Filip Forsberg, aki 63 pontot szorgoskodott össze, amihez 26 góllal járult hozzá, ezen adatokkal csapata legjobbja volt. A Nashville nagy ereje a hazai pálya. Annak ellenére is elsők lettek Nyugaton ebben a mutatóban, hogy az utolsó 4 meccset például zsinórban elbukták. A Predators tele van fiatalokkal, hiszen a pontkirályuk is csak 20 éves, de azért vannak ott már rutinosabb játékosok. Sok fog múlni azon, hogy a kapitány, a védő Weber milyen teljesítményre lesz képes, és hogy tudja a csapatot terelgetni. Hiszen 2011-12 után először jutnak újra rájátszásba. De ha az a pokoli védelem összeáll, akkor nagyon megnehezíthetik bárki dolgát. Ráadásul az ellenfelük hasonlóan gyengélkedő formát mutatva érkezik szintén a rájátszásba.

4. Chicago Blackhawks (36-12-6-28)

Akik mindig veszélyesek. Főleg annak függvényében, hogy a szezon folyamán már láttuk ellenállhatatlanul játszani őket, amikor mindegy volt ki ellen és hol játszanak, egyszerűen elvertek mindenkit. A Blackhawks ereje az irtózatosan kemény védelemben rejlik, akik holtversenyben a legkevesebb gólt kapták a Montreallal 189 góllal. Ez 2,3-as kapott gólt ad. Amellett, hogy széttörnek mindenkit hátul, klasszis játékosaik termelik a pontokat és gólokat. Jonathan Toews a pontkirály 66 ponttal, de ott van a nyomában Patrick Kane 64 ponttal, úgy, hogy csak 61 meccset játszott, a többin sérült volt. Most viszont megkapta a zöld jelzést az orvosoktól úgy tűnik. Nagy kérdés, hogy milyen állapotban, és hogy egyből az első meccsen játszik-e már, de mindenképpen jó hír a Chicagonak, hogy Timonen és Carcillo is már csak kisebb bajokkal küszködnek, vélhetőleg játszani fognak. A 229 lőtt gól azért nem a legjobb, de egyrészt a védekezésből építkeznek, másrészt a 21 meccsen csak Kane biztos lőtt volna 10-et pluszba. Tehát egy egészséges Chicago nagyon kemény ellenfél. Főleg, hogy a rutin is nagyon erősen jelen van náluk. 2010-ben és 2013-ban is ők emelhették magasba a Stanley kupát, valamint tavaly is a nyugati döntőben éppen hogy alul maradtak a későbbi bajnok Kings csapatával szemben. Corey Crawford kapus már rutinosan jó kapusnak számít, ehhez mérten 2.27-es kapott gólátlag mellé 92,4%-ot ügyeskedett össze. Összességében nincs mese, egyértelműen Nyugat egyik esélyeséről beszélhetünk a Chicago személyében.

5. Vancouver Canucks (36-12-5-29)

A Vancouver érdekes átalakuláson ment keresztül. Eddig a Sedin testvérek köré épült a csapat, és idén ez megváltozott. Őszintén szólva viszont nem vettem azt észre, hogy ettől jobb lenne a helyzet. Azért nincs ott gond a támadó szekcióval, hiszen a 16 rájátszásba jutott csapat közé, holtversenyben a harmadik legtöbbet végül azért ők ütötték. Ez 2,95-ös lőtt gólátlag. Viszont az a kapott 222 gól pedig a harmadik legrosszabb, 2,7-es átlag. Ebben azért benne van szerintem, hogy Miller kapus sérült is volt, és így nagyjából egyforma mennyiséget is védtek Eddie Lack kapussal, de egyik sem tudott igazán jó teljesítményt letenni az asztalra. 2,53-as, illetve 2,45-ös kapott gólátlag, illetve 91,1% Millernél, még 92,1% a mutató Lacknál. Úgy kezdtem, hogy a Sedin központúság alább hagyott, de azért továbbra is ők a legponterősebb játékosok a csapatban, Daniel 76, míg Henrik 73 pontot szorgoskodott össze. Emellett Vrbata is komoly erő elöl. A tavalyi betli után, mikor nem jutottak rájátszásba, most azért jóval összeszedettebb a csapat, de eddig nem mutattak olyan játékképet, amitől igazán veszélyesnek mondanánk őket. Pedig a potenciál benne van a csapatban. Ha a hátsó alakzat és a kapusok feljavulnak, akkor okozhat ez a csapat nagy meglepetéseket, hiszen idegenben kifejezetten jók, és a szezon második felére már otthon is egyre jobbak lettek. Viszont egyelőre már az első feladat sem lesz könnyű a Calgary elleni kanadai derbin.

6. Minnesota Wilds (38-8-8-28)

A hosszú hajrás csapat. Érdekes hullámvasút volt ez a szezon a vadaknak. Remek volt a szezon első harmada, amikor szinte verhetetlenek voltak az Xcel Energy Centerben. Aztán jöttek sérülések, és egy olyan gödörbe kerültek, ahonnan úgy tűnt nincs már kiút. Nyugat egyik legjobb csapatából lecsúsztak 10-11-ik helyig. Ekkor történt a nagy igazolás Devan Dubnyk kapus személyében. Aki karaktert adott a csapatnak, ihletett formában védett végig, és közben a sérülésből visszatérő játékosokkal óriási menetelésbe kezdett a Wilds. Gondoljunk bele, hogy 201 gólt kaptak mindössze, ami a Cichago – Montreal 189-es párosa mögött a második legjobb mutató a Blues-zal holtversenyben. Na de ez a 2,45-ös kapott gólátlag úgy jött össze egy szezonra mérve, hogy volt egy időszak, amikor folyamatosan csak kikapott a csapat. Így nézve egészen elképesztő adat is kijöhetett volna, meg így is az. (Ha megengedtek egy zárójeles megjegyzést óriási pechnek tartom, hogy hiába a 6-ik legtöbb pont az övék, és a rossz formában levő Nashville csapatával játszhatnának ha így menne, mivel a Central Division volt az erős, így csak szabadkártyások, és a St.Louis-zal kezdenek…a végén leírom hogy van ez a szabály, de nem akarom itt teljesen offolni az elemzést.) Dubnyk kapott gólátlaga 2,07, méghozzá 58 meccsen, és 92,9%. Hammond űr statisztikája ugye jobb, de kevesebb mint fele ennyi meccsen azért, az nem mind1. Price jobb még egy picivel, de azt ne felejtsük, hogy Dubnyk ezt az Arizona és a Wilds csapataiban hozta össze. Mindenképpen megsüvegelendő. Kérdés majd a rájátszásban hogy megy ez, de nem hiszem, hogy probléma lesz. A jó kapushoz tartozó jó védelem előtt pedig egy ügyes, harcos támadó szekció áll, ötvözve a fiatalságot a rutinnal. Érdekesen nagy korkülönbségekkel. A pontkirály Zach Parise 62 ponttal, és 33 gólja is a 10-ik helyre elég. Fontos tényezőjük, hogy idegenben is szorgosan gyűjtögették a pontokat, otthon pedig ha képesek olyan katlanná változtatni a saját pályát, mint a szezon elején, akkor bármi lehet. Kíváncsian várjuk.

7. Winnipeg Jets (32-11-13-26)

A franchise új érájának első rájátszásba jutása. Nagyszerű teljesítményt nyújtottak idén. Talán a legjobb szó a szívósság, ami igaz erre a csapatra. Nem nagyon van harcosabb a mezőnyben. Ők erőből hokiznak, de azért vannak ott olyan művészek a jégkorong terén mint Matthieu Perreault. Akiről úgy hírlik, hogy az edző számít rá már az első összecsapáson is a sérülése után. De vannak még ott remek játékosok, mint például Andrew Ladd, vagy Blake Wheeler, akik 62, illetve 61 ponttal vezetik a csapatukat. 230:210-es gólarány ilyen középútnak számít. Nem a legjobb védelem, de kellőképp jó, illetve azért elmarad a legjobb támadóktól. Itt egy csapat, ahol viszont érdekes lesz a kapus kérdés a meccsekre szerintem. Pavelec 2,28-as kapott gólátlagot hozott, és 92%-al védett. Hutchinson 2,39-es gól, 91,4%-os védésével szemben. Ezek a számok egy irányba mutatnak, ugyanakkor az előbbivel 50-ből 22 meccset nyertek és 8 overtime volt, addig az utóbbi 38-ból 21x nyert, és 5 overtime volt (azért lehet 82-nél több a kettejük összege meccs közbeni csere miatt)

Elemzésekben is olvastam, hogy Hutchinson nélkül nem lennének itt. Szóval az edző egyszerre van jó és rossz helyzetben. Két remek kapusa van, persze nem annyira jók mint az a pár név akiket külön kiemeltünk, de stabilak és megbízhatóak, de hogy melyiket jobb kezdetni ezt el kell döntenie. A Jets olyan kiegyensúlyozott középcsapat volt mind idegenben, mind otthon. Mindkét tekintetben rájátszás helyen van, de nem az élmezőnyben. Eléggé kiszámíthatatlan kis csapat. A Ducksnál írtam, hogy bármi lehetséges, a győzelemtől…bizony akár addig, hogy itt meglepetésbe futnak. De azért az tényleg meglepetés lenne max 7 meccs alatt.

8. Calgary Flames (32-13-7-30)

A közkedvelt csapat. Talán át is adhattam volna a róluk való írást, többen is követitek sokkal inkább őket mint én, de maradunk az objektív véleménynél. És ez úton követem meg magam, hogy ők lesznek akik épp lemaradnak a rájátszásról, mert hát itt vannak. Persze ez nagyban múlott azért a Kings csapatán halkan jegyzem meg. De teljesen megérdemelten vannak itt. A másik szívós csapat, és talán a technikásabb verzió közülük. 241 lőtt góljuk egészen impozáns, ami 2,93-as gólátlag. Ebben az élenjáró Jiri Hudler 31 góllal, és ő a pontkirály is 76 ponttal. Egészen érdekes elegyet alkot ez a csapat is. Lelkes fiatalok hada elöl, persze ott is kell a rutin, mert Hudler sem mai csirke már, de a tapasztalat inkább a védőknél van jelen összességében. Viszont ők is remekül teszik a dolgukat, hiszen nem kiemelkedő, de nem is rossz az a 216 bekapott gól annyira. Én a csapat achillesének a kapus posztot érzem. Jonas Hiller 2.36-os átlaga, és 91,8%-os védési százaléka ugyan nem rossz egyáltalán, de nem látom benne azt, hogy a csapatot adott szituban a hátára tudná venni. Még kevésbé van ez benne Ramoban, illetve Ortioban. Komolyan úgy gondolom, hogy ha ide beállítanánk egy Hammondot vagy Dubnykot, Rinnet, Pricet, akkor egy nagyon veszélyes csapat lenne ez a Flames. Na de ezt a gondolatmenetet be is fejezem, mielőtt fejemet veszik a Sens vagy Habs drukkerek, hogy riválishoz vinném Kanadába a kapusaikat. Nagyon kíváncsi leszek így mire lesz képes viszont ez a csapat. Az biztos, hogy a szerencsével nem állnak hadilábon, mert elnézve ezt a 8-ast, szerintem a lehető legjobb verziót dobta a gép, hogy a Canucks lesz az ellenfél. Ha az összejön, akkor meg már bármi megtörténhet, sose lehet tudni. De nagyon sok potenciál van még ebben a csapatban.

Szabályleírás, miért is alakult így:

• A két nyugati csoportból 3-3 csapat jut be egyenesen a rájátszásba. Marad tehát két szabadkártya. Ezt már a pontok alapján kapják a csapatok. Idén az a helyzet állt elő, hogy a top8-at 5 Central Division csapat, és 3 Pacific Divison csapat alkotta.
• A szabály szerint a divízió győztesek játszanak a szabadkártyás csapatokkal. Értelemszerűen a magasabban kiemelt az alacsonyabbal.
• Adott divizió második helyezettje játszik ugyanazon divizió harmadik helyezettjével. Lásd: Vancouver második az Anaheim mögött, így a harmadik Calgaryval játszik.
• Mivel a Central Division negyedikje lett a Minnesota, így szabadkártyás csak, és a St.Louis jut neki. Míg a Central Division 5-ik Winnipegnek a top kiemelt Anaheim.